Szerintetek ez esetben van remény az újrakezdésre?

Láttad azt a filmet, hogy "Elhajlási engedély"?

Nem tudom, hogy a valóságban is pozitív lenne a végkimenet, de a filmben a nő ad a férjének egy hét házasságmentességet, amiben kiélheti magát. A pasi nem tudja azon egy hét alatt jól érezni magát teljesen. Aztán a végén rájön, hogy csak egyetlen nőt szeret, a feleségét.

Lehet őrültség, nem tudom, ez csak egy ötlet...

Tudom, nem könnyű, de a párkapcsolatok és egyáltalán a szerelem: jó lecke is egyben, hogy megtapasztaljuk az érzelmi függés veszélyeit ("úgy érzed, ebbe belehalsz"). Muszáj távolabbról tekintened az életre, hogy jobban ráláss a szerelemre is mint olyanra, valamint hogy ezáltal is meglásd, mi az ,ami még ennél is teljesebb, így kevésbé fog fájni, sőt, hamarosan elmúlik a fájdalom.

Attól még, hogy ha így próbálsz ehhez hozzáállni, még nyitott lehetsz arra, hogy bármikor összejöhettek, de ha ez sikerül, javaslom, ne kövesd el újra azt a hibát, hogy érzelmileg függesz tőle.

Tudom, nagyon nehéz haladni e téren, én magam érzelem centrikus vagyok, voltam párszor ilyen érzelmi problémában, mint te, tisztában vagyok avval is, hogy gyerekkori, és tudat alá fojtott élmények is erősen befolyásolják, hogyan érzünk ilyen helyzetekben, de ez mind lecke is egyben, hogy végső soron könnyebben tudjuk érzelmileg kezelni (nem elfojtani!) és megérteni a viszonyokat, és ezáltal boldogok lehessünk, érzelmileg felszabadultan, különféle szituációkban, viszonylatokban.

Én is pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok. Akár én is írhattam volna a kérdésed. Én 23, az exem pedig 24 éves. Nálunk is minden tökéletes volt, soha sem veszekedtünk, mindent meg tudtunk beszélni. Ő egyben a legjobb barátom is volt, hihetetlenül jókat nevettünk együtt, de a komoly dolgokban is megértettük egymást. És egyszer csak közölte hogy már nem azt érzi amit kellene és szakított. Bennem egy világ dőlt össze. Másfél évig voltunk együtt. Az ő szakításának sem volt előzménye, azt mondta én semmit nem rontottam el, és ne is hibáztassam magam, sőt szeretné ha tartanánk a kapcsolatot. Azóta néha fel is hívott hogy hogy vagyok. Kedves vagyok vele azóta is, és a szakítás óta nem is próbáltam meggyőzni a kibékülésről. Szerintem ez jó így, mert legalább látja hogy tiszteletben tartom a döntését. De nagyon nehéz ez nekem, mert meg voltam róla győződve hogy ő a nagy Ő számomra. Próbálok továbblépni de még mindig reménykedem abban amiben te is, hogy csak egy kis egyedüllétre van szüksége, és egyszer rájön hogy mégis velem szeretne lenni. De néha úgy érzem hogy hülyeség ebben reménykedni, mert így csak magamat teszem tönkre.

Sajnos nem tudok tanáccsal szolgálni, hisz magam sem tudom hogy mit kellene tennem, de talán segít valamit, hogy látod nem csak te vagy ebben a cipőben. Nekem is jól esett olvasni a te kérdésed.

Elhajlási engedély egy film, ez meg a valóság.

22 évesen fiatal még a hosszú és biztos kapcsolathoz. Bulizás kell neki, pörgés, érezni akarja, hogy férfi. Szerintem azt tudod csinálni, hogy jóval lazábbra veszitek a dolgot és nem úgy viselkedsz, hogy téged bármikor megkaphat. Akkor talán változni fog a helyzet.

19:24-es vagyok. Nálunk úgy történt az egész, hogy egy nap mikor megbeszéltük a talit, mondta hogy valamit szeretne velem megbeszélni. Találkoztunk, és mondta hogy jó lenne tartani egy kis szünetet, mert kicsit úgy érzi hogy már ellaposodott a dolog, és nem azt érzi irántam amit kellene. Más lehetőségem nem volt, belementem. 1 hétig nem találkoztunk, nem is nagyon beszéltünk csak mikor ő hívott. Utána találkoztunk és elmondta hogy most sem érzi úgy hogy nagyon hiányoznék, szóval szakított. Ez kb. 3 hete volt. Én is majd bele roppantam mikor megmondta, de muszáj felül kerekednünk. Nem szabad ennyire elhagynod magad! A legjobb ha eljársz otthonról a barátnőiddel, akár buliztok vagy bármit. Én azóta regeltem néhány társkereső oldalra és sokkal jobban érzem magam, mert látom hogy sok pasi örülne ha a barátnője lennék. Habár én még egyáltalán nem szeretnék kapcsolatot, de néhány pozitív visszajelzés után látom, hogy még az exem után is van élet.

Nagyon szeretném ha újra olyan lehetne mint régen, mikor boldogok voltunk, de azóta sokat változott. Egy ideig nagyon vissza szerettem volna hódítani, de minek? Azt akarom hogy magától jöjjön vissza hozzám, ha úgy érzi tényleg szeret.

Kedves kérdező!

Nem muszáj túl lenni rajta, nem így értettem, nézd csak meg jól, mit írtam. ;) A lényeg, hogy bár érzelmileg nehéz kezelni az ilyesmit , mégis sokat számít, ha sikerült távolról szemlélned a dolgokat (akár mást is), UGYANAKKOR NYITVA HAGYOD A LEHETŐSÉGET. :) Tehát nem muszáj túl lenni rajta. ;)

Ha viszont belekapaszkodsz a vágyba, avval megnehezíted a dolgod. Mondom, én is hajlamos vagyok olykor beleragadni egyes érzelmeimbe, de törekszem a vázolt módszeremmel hozzáállni a dolgokhoz, és egyre inkább hasznomra is válik, még némelyik vágyam belátható időn belül teljesülni is szokott az utóbbi években, és egyre jobb a tendencia. :)