Szerintetek van erre megoldás? Fiatalabb pasi, egy éves kapcsolat, gondok.

Adva van a szituáció... 20 éves pasi, én három évvel több vagyok. Mindkettőnknek szar hossszútávú előző kapcsolata volt, neki mondhatni horror, a nő teljesen tönkretette őt lelki téren.

Aztán összejöttünk mi, mindkettőnk szakítása után pár hónappal, nyáron lesz egy éve. Az eleje szép volt és jó, szerelmesek voltunk, de most tavasszal kezdett elromlani a dolog. Addig is voltak veszekedések, de hol ne fordulnának elő? Egyértelmű egyébként, hogy túl korán kerültünk össze, az előzők után, de ezt hozta a sors.

Lényeg a lényeg, már nem kíván (mást igen), de ha én kezdeményezek még nem volt olyan, hogy gondja lett volna. Vannak bizonyos konkrét dolgok is, ami miatt velem nem, ezeket el is fogadom, és próbálok rajta változtatni.

Azt mondja, szerelmes volt, de pár hónapja már nem az, idegesítik a dolgaim, és ki akarja élni magát - ez viszont szerintem független, ha nem én lennék, ezt más mellett is érezné. Valahol jogosnak is tartom, húsz éves, kevesebb nővel volt mint én pasival (és mindkettő egyszámjegyű), és egyik hosszú kapcsolatból a másikba esett. Szóval ezt meg is értem.

És sajna elcsesztük ott, hogy minden nap találkoztunk majdnem, együttvoltunk dolgunk végeztével, együttaludtunk..ez pedig teljesen más, mint az előző kapcsolata, ahol csak hétvégéken találkoztak.

Azt mondja megcsalni nem akar, de érzi, hogy menne..

tudom, hogy hagyni kéne, de azt érzem, Ő az. az előzőnél nem volt meg ez az érzésem, most pedig megvan...

Ajánlottam, hogy akkor nyitott kapcsolat, éljen, én változtatok, aztán meglátjuk mi lesz.. de azt mondta, hogy mellettem nem tudna mással lenni...

Mégis mit tegyek? Hülye vagyok, hogy megértem, és hagyni akarom, hogy kiélje magát?

És emellett megpróbálni visszahozni a szerelmet? Szerintem a legfőbb baj ott volt, hogy túl sokat voltunk együtt, tudtuk, hogy nem jó, de így lehetett megoldani.

Hagyjam, had menjen ahova akar, legyek erős, ne kérdezzek, amikor meg együttvagyunk, adjam meg neki amire vágyik, a nyugalmat?

Ennyire bízzam rá magam? Megcsalni nem csalna meg, amíg együtt vagyunk, úgy gondolom..de a saját önbecsülésem meg kicsi, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy meg tudom tartani, hogy mellettem nem vágyik másra.. Lehet én csináltam magamnak a bajt ezzel?

Most ott tartunk, hogy mostantól már pár napot találkozunk, pár napot nem, ahogy esik - ez mondjuk tőlünk független megint - aztán azt mondta megpróbálunk kitalálni valamit ketten, ő is megpróbálja a legjobbat adni magából, mert ez a helyzet neki sem jó, hogy látja, hogy szenvedek, és értelemszerűen ő is boldogabb lenne, ha szerelmes és minden jó.

Alapvetően vannak külső gondok, vannak előzmények, ami miatt lelkileg nincs 100%-osan rendben.. amit megértek és elfogadok, de mindig nem tudom tolerálni. Néha meg ellentmond magának, szóval nem tudom mi a gond. Ott, hogy élni akar, és emiatt látja bennem a rosszat, ezért talál hibákat, mert így akarja lebeszélni magát rólam, vagy mert ténylegesen ennyire rossz lennék? Azt sem tudom, rá merjem-e bízni magam annyira, hogy kiélhesse mellettem magát... Nem tudom.

Mondjatok valami okosat!