Barátnő nélkül lehetek boldog?

ÉLJ!

Tudod mit, ha nem akarsz pszichomókust (én sem akarnék), akkor olvasd el ezt a könyvet: Louise L. Hay - Éld az életed

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem másnak kell engem boldoggá tennie. Én meg azt gondoltam, ez hülye, mégis ki tegyen boldoggá, ha nem a párom, a szerelmem.... Aztán valamiért elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és més könyvet, és rájöttem, hogy basszus igaza volt! Nem várhatom mástól, hogy boldoggá tegyen, nem mások dolga, nem mások felelnek az én életemért! Nekem sem kellene egy depis boldogtalan ember, aki egész nap azt várja, hogy én őt boldoggá tegyem! Meg különben is! Most komolyan arra várjak, hogy jöjjön valaki és boldoggá tegyen? És addig?? Addig ülök bolfogtalanul, és nézek ki a fejemből, hogy jajj én szegény?! Mégis meddig? Órákig? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Évekig? Csak várom, hogy valaki boldoggá tegyen?!

És nem, még nem vagyok igazán boldog, mert évekig csak vártam, hogy egyszer csak bekopogtat a boldogság, azt mondja itt vagyok, megjöttem. Még csak tanulom, hogy hogy kell, de haladok. Még úgy is, hogy iszonyúan fáj a szívem, mert míg te nem hiszel a lelki társban, én nagyon is. És úgy érzem megtaláltam, de Ő nincs velem, én pedig szenvedek mint egy kutya! De nem várok sem rá, sem senki másra, boldog leszek, mert megérdemlem!

Persze más dolog egy kapcsolatban boldognak lenni, de ott sem a másiktól kell várni, hogy boldoggá tegyen! Ha egyedül nem megy, mással sem fog menni! Az nem boldogság, az függőség!

De sokat írtam! Éhes vagyok, megyek enni! :)

El kellene kezdened ismerkedni, minél több barátot, akár csak havert szerezni, és akár barátok által is találhatnál egy barátnőt.

Járj el szórakozni, csak egyszerűen érezd jól magad, és valahol valamikor megtalálod azt a lányt, akivel boldogok lehettek majd együtt.

De addig is, míg ez nem sikerül legyél vidám, érezd jól magad, sétálj, sportolj, dolgozz, tedd azt, amit szeretsz csinálni, ne görcsölj mindig azon, hogy te senkinek sem kellenél.