Gáz, hogyha lesz barátnőm, nem akarom eltartani?

Azzal, hogy egyenrangú párkapcsolatot szeretnél nincs semmi baj, normális és jó. Mondjuk jegyezzük meg, hogy ennek nem csak pénzügyi téren kéne annak lennie, hanem ha egyenrangút akarsz gondolj bele a következőkbe:

Te azt akarod, hogy a barátnőd, feleséged dolgozzon ugyanúgy, ahogy te. Ha ez így van, akkor a következőket el ne merd várni, mert akkora egy mocsadék alszent vagy:

A nő főzzön, mosson, takarítson, pakoljon rendet EGYEDÜL

Foglalkozzon a gyerekkel is többet, merthát mégis csak ő az anyja.

Mert sajnos manapság ez van, hogy a férfi dolggozik 8-10 órában naponta, a nő is, de a férfi hazamegy, leül a kanapéra, és iszik egy üveg sört, néz egy kis sportot, de a nő dolgozik tovább, mert neki főznie, mosnia takarítania kell, és képzeld az is ugyanolyan munka!

Szóval ha kész vagy a házimunkát és gyermeknevelést is teljes mértékben megosztani vele, fele-fele arányban, akkor azt mondhatod, hogy egyenrangú felek vagytok, addig maximum igáslóként tartod csak, vagy kiszolgáló személyzetként.

Tudom, hogy nem mondtál ilyet, de az ellenkezőjét se, mert te teljesen csak arra voltál rászállva, hogy a nőnek ugyanúgy kell munkahelyre járnia dolgozni mint neked, és keresni. Csak felhívnám a figyelmed, hogy a háztartás is munka, nem egy kikapcsolódás és akkor legyél azt is kész teljes mértékben megosztani. Mert tudom, hogy rengeteg férfi ezt rangon alulinak érzi, és a nőtől várja el, mert női munka.

Amúgy én egyszer nem kérdeztem meg barátomtól, hogy mennyit keres, mennyi pénze van, jól szituált-e a családja, és nem is érdekel, hogy megmondjam. Mi bárhová megyünk, bármit eszünk, úgy csináljuk, hogy mindenki fizeti a sajátját. Persze ha vesz mondjuk egy doboz popcornt, akkor megkínál belőle, meg én is megkínálom ha van egy kis sütim.

Viszont ha majd esetleg összeköltözünk, és közös kasszán élünk, akkor elvárom majd, hogy a pénzügyeket közösen kezeljük, és tisztában legyünk a másik keresetével, megtakarításával. Ettől függetlenül nem kell felette teljes kontrollomnak lennie az ő pénze felett, de tudnom kell, hogy meg tudjuk beszélni hogyan tudunk gazdálkodni, hogy lenne a legjobb.

azért a ló túloldalára se ess át. nekem volt olyan barátom, aki-azon kívül, h adott enni, mikor pl náluk aludtam- soha semmire nem hívott meg, sőt, amikor azt mondtam, h veszek én cigit-m nem akarta felváltani a pénzét, mondtam h közös, én nem zsidóskodok. erre ő ezt úgy vette, h ami az enyém, az az övé, ami az övé,az meg az övé. ezt utáltam benne a legjobban a folyamatos szófosása mellett.

egy egészséges kapcsolatban ez úgy megy, h pl az vásárol be, aki épp ráér, és nem fizetteti ki a másikkal, m köv. alkalommal a másik megy boltba. de azért, illő, hogy étteremben, kocsmában meghívod a nődet. mi sem tartjuk számon h ki kinek tartozik(bár szerintem sajnos én) de ha látok egy olyan sapkát,amit szeretett volna venni, akk megveszem, és nem fizettetem ki vele, eszembe sem jutna.

Szia!

Bevallom, engem eléggé bánt, ahogy a nőkről beszélsz...attól még hogy egy nő "eltartott", nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs önbecsülése!

Kislány koromban úgy terveztem, hogy fantasztikus állásom lesz, sok pénzem, szerető férjem, nagy családom...Az élet nem úgy alakul mindig, ahogy az ember tervezi..

Mi még gimnazistaként jöttünk össze a férjemmel, soha nem vártam el, hogy bármit is fizessen, olyannyira, hogy mikor egyszer meghívott moziba(pedig akkor csak barátok voltunk), hetekig küldözgettük oda-vissza egymásnak a 400 forintot levélben...:)

Aztán összejöttünk, ő amúgy nagyon gáláns férfi, így lett nevelve..de mégis ha elmentünk valahova próbáltuk úgy intézni, hogy fele-fele legyen a fizetések aránya..

aztán felkerültünk egyetemre, ő két-háromszor annyi pénzt kapott otthonról, valamint az egyetemük az ösztöndíjat is jóval bőkezűbben mérte, mint a mienk..összeköltöztünk, és egy idő után be kellett látni, hogy a fele-fele fizetés egyszerűen nem megy, ha nekem van 30.000 forintom(plusz a rezsi fele), neki pedig 90.000 forintja (plusz a rezsi fele) havonta...Semmi probléma nem volt belőle, ő vállalta a nagyobb részt a költségekben. Aztán összeházasodtunk, a szülők már nem támogatnak minket, én még mindig egyetemista vagyok(jó már csak a 4 államvizsgám van hátra), és hozzá 35 hetes kismama is..most úgy néz kis, hogy már teljesen közös a kasszánk, ő jól keres, dolgozik, eltart engem és a kislányunkat is, én pedig viszem az itthoni dolgokat, takarítok, főzök, mosok, vasalok, készülök a vizsgákra...soha eszébe nem jutott ezt felhánytorgatni..bár az is igaz, hogy nem szórom eszetlenül a pénzt, mindig megbeszéljük nagyobb kiadásokat..de így teljesen egálban vagyunk, ugyanis ő belátja azt, hogy bizony a háztartási munkák ellátása is baromi nagy energiákat emészt fel, főleg mikor néha kérem hogy segítsen, mert ekkora pocakkal vannak már dolgok amiket nehezebben csinálok meg...

Szóval én azt mondom, hogy persze, ne várja el a lány, hogy vedd meg neki a kacsalábon forgó palotát, miközben ő otthon ül, és mereszti a seggét, de Te pedig lásd be azt, hogy igenis néha szüksége van egy nőnek arra, hogy az anyagi biztonságot megkapja!