Belefáradtam, a küzdésbe, a várásba, mindenbe. Hogy tudok végre kilépni ebből az egészből?

Huh, eléggé megindító amit írtál. Én is így vagyok jelenleg (mit érek az életben, ha nincs akit boldoggá tegyek, ráadásul elpazarlom a fiatalságom is így), pontosan ezek hiányoznak rettentően amiket felsoroltál. (bár nekem voltak barátnőim). Sajnos közhelyeken kívül mással nem nagyon szolgálhatok.

23/F

Szia. Érdekes volt olvasni a "problémádat". Velem is ez a helyzet. Pontosan. Csak valahogy nem ilyen drasztikusan fogom fel. És tudod miért? Mert nem éri meg. Én is azt tudom tanácsolni, hogy csináld egy kicsit azt, amit a legjobban szeretsz, ami érdekel. Például valamelyik hobbid, vagy valami tudományág után olvasgass, ami érdekel, vagy rajzolj, ha szeretsz... és egy idő után, ha sikerül a rabjává válnod, kiesnek majd ezek a gondjaid a mindennapokból. Fedezd fel az érdemeidet! Te döntöd el fejben, hogy márpedig nem fog tönkretenni a magány! És gondolj csak bele! Magányos vagy igazán? Biztosan nem. Biztos sok barátod van, vagy ott a családod... ők mind szeretnek. Törődj egy picit velük. Máris jobban fogog érezni magad. ;)

19L - hasonló cipőben :)

Hm.

Én sokáig valami hasonló helyzetben voltam és talán még vagyok.

Csak nem göcsölök rajta már ennyit. Igazából magányt egy idő után megszoktam, főleg hogy részint egyedül nőttem fel, vannak szüleim meg nővérem, de mikor gyerek voltam őket lekötötte anapi robot nővéremet meg apasizás én meg néha elvoltam haverokkal de leginkább egyedül.

Nah a lényeg az hogy az első nőmbe beleszerettem pedig csak alkalminak indult az egész.

Vicces hogy rá 1 hónapra jött egy másik csak 8 évvel volt idősebb.

Ott is valami hasonló zajlott le bennem, aztán rájöttem hogy szarok az egészre ha lesz lesz nőm ha nem lesz nem lesz.

Most is van egy csaj aki nagyon akarna beszélgetni velem, de gondolom nem hosszútávú kapcsolatot keres...

Nekem is ez olyan 19 éves koromra jött el, hogy elegem lett ugyanebből a helyzetből mint neked.

Szóval én végül azt csináltam, hogy elfogadtam, hogy nem lesz pasim, és nem kellek pasinak, nem vagyok elég jó. De ettől függetlenül élvezni akartam az életet, szóval úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy nem kellek semmi pasinak se, elég nekem ha én tetszek magamnak ;)

Meg úgy álltam hozzá, hogy lehet, hogy értéktelen ember vagyok másnak, de ez vagyok én, ez jutott, és nem érdekel kinek kellek, kinek nem, milyen rossz vagy bármi ember vagyok, a lényeg, hogy önmagam vagyok, és tetszek magamnak, és boldog vagyok.

Kész, kit érdekel más. Más bármilyen rossznak tart, én jó vagyok így, nekem jó önmagamnak lenni és kész, és nem érdekel.

Szóval ezt a hozzállást vettem föl, és lefogytam 10 kgt, amit már régen akartam, de sose sikerült. Csak 4 hónap volt, de nem jött vissza azóta se, tartom magam meg minden.

Amúgy miután ezt így eldöntöttem, és úgy álltam hozzá, hogy én így is ahogy vagyok tudom élvezni az életet, kell a fenének, hogy pasin görcsöljek, meg már a lefogyás közepén jártam... Na szóval ettől ugyanúgy megint megtetszett valaki akit megismertem, és úgy voltam vele, na itt az újabb viszonzatlan dolog, hozom a formám, de aztán úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy bejövök-e neki, inkább élveztem a vele töltött időt meg beszélgetést, mert jól éreztem magam vele, és jó volt már csak annyi is, hogy barátkozhattam vele.

Nos így esett meg, hogy majdnem nem esett le, amikor randira próbált hívni :D De szerencsére pont időben kaptam észbe :D Most már 4 hónapja vagyunk együtt, és álmaimba se mertem hinni, hogy ilyen pasit találok, aki nemcsak, hogy mindenben megfelel nekem, de még hogy én is tetszek neki....

Hát velem ez volt. Nem kamu ebben semmi, minden pont így történt.

2 FFI vagyok...

Sajnos nekem sem voltak sikerélményeim. Remélem megtalálom a lányt, akit babusgathatok, szerethetek, akivel leélhetem az életem és idővel családot alapíthatok..

Nem tudom mikorra tudom megoldani a rejtvényt, de egy örökkévalóságnak tűnik...