Mi a véleményetek? Soha nem fogom megtalálni a célszemélyt?

Tudom, hogy mire gondolsz...én is így vagyok ezzel, viszont nekem csak annyit szoktak mondani, hogy ,,akkor fog jönni a nagy szerelem, mikor a legkevésbé gondolom,, ...

Még csak 19 vagy, van még időd. Én 22 éves koromban találtam meg azt akit kerestem, bár előtte volt egy 6 és egy 3 éves kapcsolatom... de mire mentem vele? Semmire. Nem vagy lemaradva semmiről.. én mivel nem járok sehova az internetet használtam, társkeresőt, és nem telt bele 2 hónap és a hosszú kapcsolataim után, végre megtaláltam Őt.

jó kérdés. hogy te megtalálod-e azt nem tudom, de én nagyon szeretném a sajátomat megtalálni :) szerintem nagyon akarni és keresgetni nem szabad, mert akkor lehet igazán pofára esni. jobb esetben elbotlasz az utcán, mert kitörik a magassarkúd sarka és jön Ő a fogkrémreklámba illő mosolyával és egy D&G modell testével :) viccet félretéve lövésem sincs. én sem szeretek diszkóba járni, régen sem szerettem, így 23 évesen már végképp nem. személy szerint egyenlőre igyekszem hasznosat tölteni az időm és nem gondolni erre, csak hát sokszor nem megy mert így azért mégsem az igazi...

Párom sem volt túl tapasztalt mikor összejöttünk, ő 23 volt, és előttem volt 2 "kapcsolata" ami pár hónapos volt, de ő nem nevezte annak... nem volt sok tapasztalata, de én örültem neki, hogy nem egy kaszanova aki már mindenkiben járt, és mindenkinek mondta azt amit nekem. Nem hiszem, hogy ez egy értelmes lánynak hátrány lenne, hogy nincs tapasztalatod.

Hogy a címben feltett kérdésedre válaszoljak, szerintem erre senki sem tudja a választ. Annyit mondhatok csak, hogy az élet igazságtalan, van, aki megtalálja a boldogságot, és van, aki nem. Hogy ez mi alapján megy, nem tudom. Sokat gondolkodtam már azon, hogy az emberek miért kapnak olyan sorsot, amilyet, hogy aki megtalálja a párját, az miért érdemli meg a boldogságot, és hogy ha nem találom meg, akkor kevesebb vagyok-e annál, aki megtalálja, és ha igen, miért. (Na ez szép barokkos körmondatra sikerült.) Nekem is mindig azt mondogatták, hogy majd eljön az igazi, de sokszor úgy érzem, nem fog eljönni. Fiúként ez azért ciki, mert mindenki jópofizik, hogy "mikor nősülsz?" stb. stb., aztán max. megpróbálom valami poénnal elütni a dolgot, miközben azért ez elég rossz érzés. Végül is most már eljutottam odáig, hogy próbálom feldolgozni azt, hogy mi van, ha soha nem találom meg az igazit, és örökre egyedül maradok. Ha tényleg így alakul, akkor legalább nem áltattam magam feleslegesen a boldogság illúziójával, ha meg találok valakit, akkor még nagyobb lesz az örömöm. Annyit tudnék csak neked tanácsolni, hogy tényleg ne görcsölj rá a dologra (a normális pasik úgyis elfogadják, hogy tapasztalatlan vagy, és nem fognak problémázni ezen, plusz gondolj arra, hogy többet érsz azoknál a 13-14 éves lánykáknál, akiken már szinte a fél ország átment), még ha nehéz is elfogadnod a jelenlegi helyzetedet. És járj nyitott szemmel, ki tudja, hol talál rád az igazi (lehet, hogy pl. utazás közben elegyedik beszédbe veled valaki, elmehetsz valami filmklubba, ilyen-olyan társaságokba, vagy ha sportolsz valamit, akkor esetleg ott is összejöhet egy s más, vagy mondjuk menj el könyvtárba, és ha mondjuk látsz egy neked tetsző fiút, akkor kérdezd meg tőle, hogy "bocs, merre találom az ilyen és ilyen témájú könyveket?", de lehet, hogy ő fog odamenni segíteni neked, ha tanácstalan vagy stb.). Ha egy kicsit is szimpatikus számodra egy fiú, akkor adj neki legalább annyi esélyt, hogy megismerhessétek egymást. Ha nem ő az igazi, még mindig elküldheted. Hogy jó-e, ha keresed az igazit? Nem tudom, de szerintem ne erőltesd. Ha görcsösen keresed, akkor azt megérzik rajtad, és nem is tudod önmagad adni. Remélem, azért összejön neked valami, sok sikert. És hidd el, tényleg nem érsz kevesebbet azért, mert nincs tapasztalatod, még a 21. században sem.