Mért kell ennek így lennie?

Most voltunk 8 hónapja együtt párommal. Az első pár hónap tényleg idillikus volt, de aztán jött a fősuli és egyetem és egyre kevesebbet találkozunk. Két hetente, gyakran három hét is eltelik. Ami nem is lenne baj, csak párom nem az a típus aki telefonon, vagy msn-en beszél sokat és ilyenkor egyre rosszabbul érzem. Az esetek többségében én kezdeményezem a telefont, vagy a beszélgetést. Ha együtt vagyunk akkor minden jó, de aztán megint jön az elválás. Legutóbb már annyira nem bírtam, h szakítottam vele, de még aznap megkerestem. :S Úgy éreztem ennek nincs értelme így. Elvileg megbeszéltük a dolgokat, de minden visszaállt, ahogy volt. Pedig komolyan együtt tervezi a jövőnket. Nem akarok ráakaszkodni, sose tettem ilyet, de mikor 3-4 napig se telefon, se msn-en az kegyetlen rossz. Sajnos már meguntam, h szinte mindig én kezdeményezek. Azt mondja, hogy ő ilyen. Ez elegendő kifogás lehet? Mások rohannak haza a párjukhoz, ahogy én is, de amikor 7vége elött egy nappal közli, h bocs mégse tudunk találkozni akkor az kegyetlen. És látszólag nyugodtan kezeli, h nincs találkozó. Mit lehet tenni ilyenkor? Sajnos egyre kevésbé szeretem. Nem duzzogásból, hanem egyre jobban kezdem távol érezni magamtól, de azért az se lehet, hogy ő elvan mint a befött és én gürizzek a kapcsolatért. Nem hibáztatom, csak így egyedül nehéz, mert mióta volt a vitánk, azóta szégyellem ezt felhozni. Segítsetek. Amíg mások egy hetet nem bírnak ki a párjuk nélkül addig én egy hónapot is, úgy, hogy a megcsalás megse fordul a fejembe. Lehet papucs volnék? Meg lehet teljesen felesleges túl agyalnon a dolgokat. 21 F.