Valóban így kell ennek lennie?

22 éves lány vagyok, ő hónapja együtt a 25 éves barátommal. Nem érzem, hogy szeret...Lehet, hogy így van azért, de nem tudom. Szavakkal soha nem mond semmit, annyit sem, hogy hiányoztam, ha régen nem látott. Ha én beszélek neki az érzéseimről szóban, hogy megszerettem, fontos nekem, arra nem válaszol, és mintha zavarná is. Pedig nem viszem túlzásba, de néha jó elmondani. Ha írok neki bármilyen érzelmi dologról, vele kapcsolatban, arra nem válaszol, és élőszóban sem mond semmit róla.

Mert azt mondja, a férfiak nem tudnak, és akarnak beszélni az érzéseikről.

De a viselkedésén sem érzem biztosan, hogy szeret. Az utcán nem fogja meg a kezem, ő nem az a típus, azt mondja. Én érdeklődök a családjáról, a barátairól, a múltjáról, hisz még nem ismerjük egymást annyira. De ha én mesélek valamit, ő sokszor csak hümmög egyet, és nem kérdez semmiről. Ha éppen nem tudunk találkozni, neki nincs igénye arra igazán, hogy tartalmasan is beszélgessünk. 3-4 naponta ha beszélünk, neki az úgy jó, mert gyakrabban "nincs mondanivalója."

Ezek természetes dolgok, vagy nem így kellene ennek lenni? (Első kapcsolatom.)