Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megéri erőlködni, vagy inkább ne erőltessük?
Szóval. 15 éves vagyok, a barátnőm 14. Már két éve együtt vagyunk, mind a ketten elég felnőttes életfelfogással rendelkezünk. Jól elvagyunk, és van köztünk vonzalom és szerelem is. A helyzet viszont az, hogy semmi sincs, amit közösen tudnánk csinálni. Egy-egy séta még elmegy, de utána nincs ötletünk, hogy mit kéne csinálni.
Leginkább azért kellene valami, mert.... nos, nem tudunk beszélgetni. Egyszerűen nincs közös témánk, elég sok mindenben különbözik a véleményünk és az életről alkotott sajátos képünk is ütközik. Viszont ezt elfogadjuk, és tudjuk, hogy ez van, el kell ezt fogadni. Ugyan sokszor győzködjük a másikat a saját igazunkról, de eddig egyikőnknek sem sikerült sajátos eredményt elérni.
Lassan ott tartunk, hogy nem is találkozunk, mert nem tudunk miről beszélni, nézünk el egymás feje mellett, és eltelik 20 perc így, aztán egyikőnk lelép, mert tudjuk, hogy ez így nem jó.
Ha lenne közös program, közös hobbi, akármi, máris sokkal könnyebb lenne beszélgetni. Főleg olyan dologról, ami nem egy konkrét, adott, keretek közt lévő foglalkozás (pl. sakk), hanem olyan, ami naponta, hetente újul, új dolgok kapcsolódnak hozzá és ezekről aztán lehetne beszélni.
A barátnőm nagyon félénk lány, ezért pl. a tánc és hasonló közös tevékenységek alapból ki vannak lőve. Én még a meditációra és a jógára gondoltam, mert az még össze is kovácsolna minket, de sajnos Ő nem hajlandó belemenni. Nem fér bele a személyes életképébe. A túrát szerintem sokan javasolnák, azzal viszont az a gond, hogy Ő a város szívében lakik, és az anyja nem engedi el őt messzire (még nálunk sem járt, mert 20-30 percre lakom tőlük).
Szeretjük egymást, nagyon is, de egy kapcsolat nem kapcsolat úgy, hogy ülünk és hülyén nézünk kifelé a fejünkből, egymással szemben, ha van szerelem, ha nincs. Úgy érzem hogy mind a ketten kezdjük megelégelni ezt a helyzetet, és már kb. 5-6 hónapja minden nap gondolkozunk azon, miről tudnánk beszélni és mit csinálhatnánk közösen. Sajnos úgy gondolom, hogy nem vesszük elég komolyan ezt a dolgot, és félvállról vesszük az egészet, ezért nem tudjuk a helyzet súlyát felfogni, így aztán nem vagyunk érdekeltek abban, hogy erőlködjünk közös témán.
Van valami ötletetek? A hosszú kérdések általában "elrettentik" azokat, akik hülyeséget akarnak válaszolni, hisz nem húzzák az idejüket percekig olvasással. De azért megkérlek titeket, értelmeset válaszoljatok (bár aki értelmeset akar, az azt is fog, aki nem, azt felesleges kérni).
Szerintem próbáld ki azt, hogy megkérdezed hogy átölelheted -e amikor találkoztok és utána ne engedd el :P
És mondjuk közben mondhatod neki, hogy mennyire szereted :) Lehet hogy így feloldódna :)
Amúgy nagyon szép lány lehet :D vagyis neked nagyon tetszhet :)
Én is ezt a nézetet vallom, szerintem sincs semmi véletlenül.
"és talán azért találkoztál ezzel a lánnyal, hogy segíts rajta."
Igaz, ezen agyalok én is hetek óta. De az a baj, hogy millió és egy ember terhét cipelem a vállamon, már több öngyilkos hajlamú ismerősömet is visszarántottam hosszú hónapokon át tartó küzdés után, és jelenleg is nagyon sok embernek segítek egyszerre párhuzamosan.
Ő pedig nem hogy terhet róna ki rám, nem, még meg sem engedi hogy segítsek neki cipelni a terhét. Alig tudok valamit a múltjáról, de amit tudok, az is szomorú és tragikus. Szeretnék neki őszintén segíteni, de a helyzet az, hogy nekem sincs túl nagy önbizalmam, így amikor azt látom, hogy tartja a négy lépés távolságot, akkor nem tudok odamenni hozzá és csak úgy, jegesmedve módjára hirtelen átkarolni.
semmiképpen sem jó, ha egyoldalú egy kapcsolat.
mondd el neki, hogy te hogyan érzel, hogy rosszul érzed magad és figyeld meg a reakcióját. ha aggódni kezd érted, akkor még talán van mit menteni, mert nem a lány nem csak magával foglalkozik, de ha nem, akkor sajna tényleg csak neked fontos ez az egész. szóval ha nem akarsz lábtörlő lenni, vagy lelki szemetesláda lenni (már bocs) akkor lépj ki minél hamarabb.
Ha engedné, hozzábújnék. Nem egy suliba járunk, ő most végez általánosban, én idén kezdtem a gimiben. Annyira nem tudom értelmezni a reakcióit, a jeleit, hogy egyszerűen más emberekben keresem a testi kapcsolatot (nem félreérteni...!). Gólyatáborban az egyik lánynak nagyon, nagyon tetszettem, és komolyabb kapcsolatot akart. Egész éjjel összebújva ültünk a kilátón és néztük a tavat. Nem volt semmi különösebb érintkezés, vagy bármi, amit félre lehetett volna érteni. Ezt a tudtára is adtam a lánynak, és kicsit rosszul esett neki, de megértette.
Szóval tényleg nem tudok mit csinálni, olyan, mintha a... "barátnőm" egy fantasztikus, gazdag éléskamra lenne, de nem engedné, hogy belépjek. Én meg nem maradhatok étlen-szomjan, így kénytelen vagyok be-be osonni más éléskamrákba, amik (akik) már szívesen beengednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!