Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mikor lesz már nekem is párkapcsolatom?
Tudom, igen várjam ki és majd megtalál az igazi, de mikor. Lassan 19 leszek, és nagyon szükségem lenne már vkire. És mindig befuccsolok. Elegem van, nekem kell vki.
18/L
Én is így voltam vele, bár fiatalabb vagyok. Most fél évre rá. Más úgy vagyok, engem kerüljön el az összes pasi, aki tényleg akar valamit, és ha még egyszer valaki kiejti a száján, h szeretlek... (aztán kis idővel rá: Te nem szeretsz... Menyire szeretsz?... Egy kicsit sem szeretsz... Te csak játszol velem... Mit kell tennem h szeres?...
Hidd el! Ne akarj barátot!
Most gondolom, h mindenki egy hisztis pics@nak tart. Pedig nem vagyok az, és nem értem, h miért nem nyitnak felém. Tudom, h van pár emberke akinek bejöttem, h volt akivel kavargattam, de miért nem lett egyikből se semmi? és akk most itt egy srác, miért nem keres, de mikor én keresem miért tudunk elbeszélgetni akár órákon át???
És áááá, elegem van, hiszen most is tanulnom kéne, de nem tudok, mert ezen agyalok, elegem van, magányos vagyok, szomorú vagyok, elkeseredett vagyok, és elegem van. Szükségem van vkire....
Türelem? nekem mondod, h türelem, türelmes voltam, eddig...
De már nem bírom, nem egyszerűen szükségem van vkire.
Szia!
Az első barátnőm után úgy voltam, hogy nem akarok komoly kapcsolatot, mert mindig alkalmazkodnom kellett. A másodiknál nem volt kedvem vele lenni. Aztán jöttek mentek az ismerkedésből származó lányok, akikkel 1-2 alkalommal találkoztam, de nem akartam kapcsolatot. Igazából azért nem mert tudom, hogy sokat kell alkalmazkodni, és ha megszokok valakit, nem akarom elveszíteni, és nem akartam kitenni magamat sem annak, hogy mindent beleadok egy kapcsolatba, aztán netalántán vége legyen. Ekkor jött a -most már- volt barátnőm. Átlagos lány. Találkoztunk rögtön megfogott a kisugárzása. Képzeld el, hogy nem akartam nagyon semmit tőle, jól esett, hogy beszélgettünk. Aztán idővel jobban megismerkedtünk, találkoztunk 2hetente, mozi stb. A nyár végén összejöttünk. Még ekkor sem akartam semmit, mondtam is neki, hogy nem szeretném nagyon elkapkodni, bemutatással is várjunk. Aztán szerelmes lettem belé. Minden percet együtt töltöttünk, amit lehetett. És eljött amitől féltem: szakítottunk. Igazából én mondtam ki ezt a döntést, mivel nem engedett el sehova szinte. Most ott vagyok megint, hogy szeretnék egy kapcsolatot, mert szar egyedül lenni, de a másik pillanatban, de jó hogy nem vagyok lekötve. Ez egyszerre rossz és jó érzés is. A másik, hogy hol ismerkedjek? Jó ige, bulizni járok már újra, haverok stb.., de nehéz olyan embert találni aki megfog valamivel. Én pont az a típus vagyok, hogy nem érdekel milyen, stb.. egyszerűen meglátom, és valami megfog benne. Azt mondom, hogy járj bulizni, barátokkal ide-oda, járj olyan helyekre, ahol sok fiatal van, és egyszer összefutsz valakivel! Tudom, hogy nem a témában írtam részben , de elnézést kérek:)
20F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!