Szerintetek újrakezdjük?

Az én történetem lassan 9 évvel ezelőtt kezdődött. A sulis évek alatt jöttünk össze egymással.

Boldog kapcsolat volt ez, persze kisebb veszekedésekkel az első 1-2 évben. Aztán teljesen jó volt minden… egy darabig. Mígnem elkezdte ígérgetni, hogy jövőre építkezünk… aztán valahogy mindig majd jövőre építkezünk lett, de megvalósulni nem akart, ez így ment 2-3 évig. Mire rájöttem (mert nem mondta meg, hogy mi az időhúzás oka!), hogy nem akar elköltözni otthonról.(illetve a szülők ellenzik a dolgot, ez utólag derült ki.) Így éltünk még egymás mellett(!) (csak egymás mellett aludtunk,mint valami barátok,akik rosszban vannak épp) több mint fél évet, várva arra, hátha megjön az esze és megérti, amit milliószor próbáltam neki elmondani, de ügyet sem vett rá. Ígyhát hazaköltöztem (szakítva is egyben, amit ő nem fogott fel), ő otthon maradt, 2hétig rám sem nyitotta az ajtót. Valahogy azt gondolta, majd én lépek úgyis, mint mindig… én voltam az, aki mindig engedett a dolgokban. Igenám, csak a több mint fél év alatt (mivel nem mondta meg, miért is nem akar költözni… stb.) én úgy gondoltam, Ő nem is akar engem, nem is szeret igazán, ha még válaszra sem méltat. Ígyhát azután, hogy hazaköltöztem, rá 1-2 hónapra megismerkedtem valakivel, persze erre rájött az ex és kepesztett ezerrel,még a kezemet is megkérte! Egyből tudná, mit kell tenni. Tetézi a dolgokat, hogy az ex szülei mit sem tudtak a szakításról…nem vették észre,a fiukkal meg nem beszélnek a munkán kívül semmiről. Szóval valahonnan megtudták, hogy én találkozgatom valakivel és egyből támadás… megcsalom a fiukat. Hiába mondtuk el nekik, hogy együtt sem vagyunk, hogy megcsaljuk egymást, de ők csak ezt hajtogatják…

Rossz látni, hogy ennyi év után, ami kettőnk háta mögött van, most végre megjött az esze, kiállna értem…viszont nekem van már más. De mi van, ha még szeretem a régit? Lehet úgy együttélni valakivel nyugodtan, hogy a párja szülei nem értik miért van oda értem ennyire a fiuk?(magyarán a félreértett incidens miatt nem szeretnek) Ő azt mondta engem választ,ne törődjek a családjával,csak bólintsak és már építkezünk is ott, ahol én akarom. Tudom,mindig is szeretett,én voltam neki az első. Szerintetek? Hogy lenne ebből normális családi béke ezekután?