Mit csináljak? (lent)

A barátommal 3 évig voltunk távkapcsolatban.80 km-re laktunk egymástól,és sajnos csak két hetente tudtunk találkozni(Péntektől-Hétfőig).Én 26 ő 22) de nem is a kor miatt lett vége. 80 km -re laktunk ugye.Minden nap csodálatos volt,de már gondolkodtunk a jövőn is.Ugye nem találok melót,pedig keresek.Neki is még ez az utolsó éve(másodszakma)De még szeretne egyet, mert ő sem talált. És belegondoltunk abba,hogy mi lesz, mert a munka miatt nem tudunk találkozni(ha olyan lesz a beosztás) az nagyon rossz lenne. Jó eddig is megoldottuk, de akkor lehet 2 havonta tudunk. Összeköltözni pedig semmiképpen nem tudtunk volna.Legalább évekig. Oda nem mehettem, mert nem férnénk el, igy is elég kicsike a szobája, újra meg nincs pénz. Évekig így ment volna, mire össze tudunk költözni. Még szeretjük egymást,de így kellett lennie.Nagyon magam alatt vagyok és tudom, hogy ő is. Barátok maradtunk, legalábbis minden nap beszélünk. De nem tudom mi lenne a jobb. Ha beszélnénk, vagy az, hogy nem. Néha azt mondta felhívhatom, de ne minden nap. Ő is szenved, látom rajta...És van egy betegsége még amiből kezd kigyógyulni. És ugye fél évig suliba se tudott járni. Emiatt is félt.Amúgy Hétfőn lett vége.Szerintetek is jobb így?:( Ha nincs jövőnk, akkor csak magunkat kínozzuk?

Nagyon nehéz lesz átállni barátságra...