Képes lesz megváltozni a segítségemmel? Vagy ez az alaptermészete?

A barátom alapjában véve egy rendes fiú, 4 és fél hónap után ütközött ki az a nagyon rossz tulajdonsága, amiről már beszélt nekem korábban, csak el sem tudtam képzelni hogy ő ilyen is lehet. Mondta, hogy bántja hogy rosszul beszél néha a szüleivel, türelmetlen, hamar felkapja a vizet és bunkón szól. Eddig visszafogta magát, mert (idézem) "elijesztettelek volna".

Engem is megbántott már egy párszor. Meggondolatlan. Utána egyből leesik neki, megbánja, bocsánatot kér, beismeri hogy bunkó volt és hogy fél, el fogom hagyni egy pár húzása után, mert megunom hogy ilyen. Tényleg látom rajta az igyekezetet.

Én hiszek abban hogy megváltozhat, ha nagyon akar. Nem durván sért meg, nem mond csúnya dolgokat, a stílussal van a baj, kioktató, lekezelő. Én úgy érzem, az apukájától vette a mintát, neki ilyen a mentalitása.

Eddig megsértődtem, ha ilyen volt, legutóbbi eset óta keményen megvédem a véleményem. Elmondtam, hogy nem tűröm hogy ilyen stílusban beszéljen velem mert én is szépen szólok hozzá.

Barátnőm azt tanácsolta, adjak neki időt, mert ha szeret akkor képes megváltozni.

Egyébként nagyon sok órája van, 2 szakot visz, plusz még egy külön vizsgára is készül, sokszor fáradt de megértem. Mégis ha végez az az első, hogy szól, találkozzunk.

Arra is gondoltam, hogy talán az sem könnyíti meg a dolgát hogy én vagyok az első kapcsolata (22 éves)

De nagyon rendes, tisztelettudó fiú, nem iszik, nem cigizik, tanul becsületesen és korrekt. Meg törődik velem.

Ti tapasztaltatok ehhez hasonlót? Mi lett a vége?