Kiborultam, betelt a pohár. Én fújom fel?

1 éve vagyok együtt a barátommal,ő 22 éves,én 20.

Nagyon jól indult a dolog,boldog voltam és szeretem is még őt,de mostmár elegem lett.

Jó ideje kezdődött ez a rossz időszak,pár hónapja tart már és én teljesen kikészültem ezalatt.

Kezdődött a barátom csajos ügyeivel és folytatódott az én teljes semmibevételemmel.

Konkrétan nem csalt meg elvileg,de sok megalázó helyzeten mentem keresztül mellette. Ha meg valami bajom van/volt vele,akkor ha el is tudtam mondani,nem értette meg és még én voltam lehülyézve.

Egyébként nem vagyok egy buta lány,mondhatnám intelligens,értelmes vagyok és talán pont ezért mindig az értelmi képességeimet akarja lehúzni. Hangoztatja folyamatosan,hogy hülye vagyok,ezt én nem értem úgy se, nem vagyok normális,satöbbi. Nagyon rosszul esik... Sose voltam hozzá hűtlen,még csak nem is flörtöltem senkivel se,nem lehet rám egy rossz szót se szólni,ő stíröl mellettem is csajokat,éppen csak nem esik rajtam keresztül,táncikál velük összeborulva buliban...

A bulizással sose volt bajom,még én küldtem,de olyan hülyének éreztem magam,amikor egy ilyen alkalommal épp csak nem mentek szobára. Még én küldtem,hogy menj bulizni,jó lesz...

Mindent megkap tőlem,szinte sose mondok neki nemet a szexre,mégis annyira követelőző,ha épp vmi nyomós ok miatt nem akarok vele lenni,úgy megtud bántani ezzel...

Ha valamit megbeszélünk,képtelen betartani,mert neki nincs kedve,ő fáradt,nem hallotta,bulizik,nem ér rá... Nem jött elém a suliba,amikor megbeszéltük,nem hívott fel,miután megbántott,pedig mondta hogy felfog,mert majd megbeszéljük. Ehelyett elment bulizni. Én hülye meg várom mikor ír. De ha véletlenül elmegyek bulizni nélküle,annak ellenére hogy mindig szólni szoktam,mindig kiakad és baszogat,hogy biztos vki rámmászott. Nem is nagyon szoktam beszélgetni pasikkal,de ha véletlenül egyik volt osztálytársam bejelöl,netalán beszélek vele,eljő rám az Apokalipszis és ki vagyok csinálva. Csak úgy egyszer kilökött az ajtón,mert vmi nem tetszett neki. Aztán még ő mondta másnap,hogy még nekem kellene tőle bocsánatot kérnem. Amikor meg még elmondtam,hogy ez is rosszulesett,csak gúnyosan vigyorgott,kinevetett. Életemben először adtam neki egy k*rvanagy pofont. Nem vagyok rá büszke,de igazából már nem is érdekel,mert úgy gondolom megérdemelte. Ha neki valami problémája van,az kell legyen az első és legfontosabb dolog számomra,de ha nekem van valami bajom,le vagy ejtve a dolog,el van szépen magyarázva,hogy már megint miért vagyok hülye.

Kikéri magának,ha véletlenül lebunkózom,de ő szid engem agyba-főbe ha úgy van kedve.

2 nap múlva leszünk 1 évesek...Én készültem rá mint állat,dolgoztam éjjel-nappal,hogy legyen pénzem megvalósítani amit terveztem neki meglepiből,ő erre bejelenti,hogy "őszintén megmondom,én nem készültem az 1 évre és nincs is kedvem"... Nagyon rosszulesett. És mindez mellé még jön az,hogy nem foglalkozik velem,az ő boldogsága fontosabb mint az enyém. De hogy ő szeret...meg hogy miaz,hogy azt feltételezem,hogy nem vagyok neki fontos...

Kiborult nálam a bili. Legszívesebben szakítanék,de szeretem és tudom,hogy nem bírnám. De egyszerűen nem tudok vele mit csinálni.

Mit tegyek? Hogy vegyem rá,hogy végre foglalkozzon velem és vegyen komolyan?

Sajnálom,hogy ilyen hosszú és zavaros lett,csak siettem és tiszta ideg vagyok:P