A bizonytalanság felőröl?

Harmadik vagyok egy kapcsolatba körülbelül 2 éve. Nem sejtettem h tartós lesz, de szerelmesek lettünk. Ahogy telt az idő egyre nehezebb volt elfogadni h nem csak én vagyok. Tudtam h engem szeret de élethelyzetből adódóan nem lehettünk együtt...néha nehezen bírtam, kb havonta borult a bili, ilyenkor kicsit magamba zárkóztam, de 1-2 nap alatt kihevertem, és minden ment tovább...de idővel egyre gyakrabban kattantam, és egyre több idő volt visszarázódni, h újra tudjam szeretni. Most úgy áll a helyzet h döntés előtt áll, de én már 1-2 hónapja nagyon bezártam...mindig féltem h fejre esem és talán ezért zártam be tudat alatt...védekezés féle lehet. Belül érzem h szeretem, de valahogy elfáradtam ettől az egésztől, nem tudom úgy kimutatni, nem lelkesedem annyira...nem tudom fogok e még tudni igazából megnyílni, szeretni őt...pedig jó lenne...ha valaki érzett már hasonlót, írhatna valamit, mi van ilyenkor..