Miért pont velem történik ez meg?

"A kérdező kommentje:

Gondoltam, hogy nem szükséges kiírnom, hogy értelmes válaszokat kérek, de ezek szerint ez hiba volt. Köszi az építő és támogató hozzászólásodat! Csak így tovább!!!"

Most önigazolási vágy hajtott ide, hogy majd a pártodra állnak és mindenféle jótanáccsal ellátnak, amikor épp egy jó házasságból ennyi év és két gyerek után egy pillanatnyi fellángolás miatt akarsz kilépni és felrúgni mindent? És még te vagy felháborodva mert megcsalni készülsz a feleséged, vagy szétrúgni a családod? Ne légy már ennyire retardált...

Az a helyzet, hogy döntened kellene. Vagy otthagyod a családod és megpróbálod a kolléganővel.

Vagy befejezed ezt a viszonyt és megpróbálod rendezni a viszonyt a feleségeddel.

Te érzed, hogy mit tartasz fontosabbnak.

Én nem akarlak semmire rábeszélni, mert nem vagyunk egyformák, van, aki ösztönnel dönt, van, aki ésszel, van, aki szívvel.

Egy biztos: ez most csak és kizárólag a te döntésedtől függ és a te felelősséged, mivel senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy márpedig csalnod kell a párodat.

Én azt nem tartom jó megoldásnak, ha kettős életet élsz, mert ezzel megalázod azt, aki 10 éve állítólag ideális társad.

Nincs olyan kapcsolat, ahol nem kerül a képbe egy harmadik. Ebbe belegondolva sanyarú sors vár mindenkire:(

Te mit tennél, ha a feleséged lenne ilyen helyzetben és megtudnád?

Mit éreztél, mikor elvetted, mikor hűséget ígértél neki?

Eléggé veszélyes vizek, igen.

Annyit elmesélnék, és vonj le belőle olyan tanulságot amilyet akarsz, hogy az én párom is 10 év után lépett le egy ilyen pillanatnyi fellángolás miatt, mert azt hitte a világot is odaadná ezért az érzésért.

Talán két héttel azután, hogy tőlem kitette a lábát a nagybazilángoló szerelem hamuvá foszlott, és a harmadik ember kirakta. Két szék közül a pad alá, sőt, azóta is (idestova 2 éve) szingliként teng-leng, nem talál senki (olyan hülyét mint én) aki együtt tudna vele élni. Közben az idő meg ugye szalad. Fölötte is.

16:04

Nem egészen így gondoltam.

Ösztönökkel dönteni: a pillanatnyi fellángolásaimnak és vonzalmaimnak engedve megyek arra, amerre éppen nekem a legkellemesebb, nem törődve azzal, mit taposok szét, milyen romokat hagyok magam után, csak jól érezzem magam.

Ésszel dönteni: a saját anyagi, kényelmi, vagy a társadalmi normák elvárásai szerint döntök, úgy, ahogy a legreálisabbnak tűnik.

Szívvel dönteni: Szeretettel döntök.

Ha te úgy igazán megvizsgálod az érzéseidet és a legmélyebb (nem pillanatnyi, hanem igazán tartós) szereteted nem a családod, a gyerekeid felé húz, hanem a kolléganő felé, ha abban az esetben szakad meg a szíved, ha nem a szeretődet választod és abban esetben nem szakad meg, ha a családodat hagyod el, akkor hagyd el őket!

Talán lesz valaki jobban megérdemli őket.