Szingli csajok! Szoktátok úgy érezni hogy senkinek nem kellettek, de nem hiszti keretében hanem tényleg komolyan?

Hát én konkrétan ezt érzem, csak már beletörődtem. Mivel mindig a defektes faszikat vonzottam, így inkább egyedül maradok. Mondjuk én tudom, hogy bennem van a hiba.

Nem lehet, hogy Te még a másik pasi után nosztalgiázol? A faszik ezt marha messziről megérzik!

Detto ugyanez a helyzet velem is.

Nem érzem nagyképűségnek, ha kijelentem, hogy csinos vagyok (mások szerint is) és mindent megteszek azért, hogy igenis megforduljanak utánam az utcán. Sportolok, törődöm magammal, nem vagyok igénytelen. Nem öltözöm k.urvásan, de azért nőies vagyok, a viselkedésem sem ri.bancos, próbálok folyamatosan művelődni, nem mondom, hogy Einstein vagyok, de mindenhez hozzá tudok szólni.

És mégis, nekem sincs senkim már egy jó ideje.

Pasi haverok, ismerősök persze akadnak, és többről is tudom, hogy bejövök nekik, de mégsem nyitnak, mégsem lépnek.

És akkor szétnézek magam körül és látom, hogy olyan ismerőseimnek van stabil párkapcsolata, akiknek vagy szörnyű a természete, vagy plázap.icsa (és ez nem általánosítás, mert tényleg az) vagy külsőre nem éppen egy álomnő. Nem akarok gonoszkodni, nyilván mindenkinek más jön be és más az ideál, de néha nem értem, hogy hogy lehet az pl, hogy egy 160 cm 87 kg, hisztis, beképzelt, a pasi pénzén élősködő csajnak van barátja nekem meg nincs..

Pedig nincsenek nagy igényeim, nem kell, hogy Brad Pitt legyen az illető és azt sem várom el, hogy eltartson.

Nem értem mi van itt, de ezek szerint nem vagyok legalább egyedül. :D

Nem. Nem is igazán bírom a komoly dolgokat, valamiért nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, ha valaki szeret engem. Jobban szeretem, ha valaki vonzódik hozzám, emellett tisztel, kíván is, de nem szereti. Az ilyenek tesznek boldoggá, tudom, hogy ez nem normális, dehát ez van, ilyen vagyok :)

Ha kapcsolatot akarnék valószínű a te esetedben ugyanezeket érezném, de nyugi,ne akard akkor majd jön magától:)

Hát próbálkozz:) én bejelöltem vissza jelölt rá 2 hétre semmi mondom felveszem msnre... hát egy sz*rházi volt a gyerek mert olyan szöveggel ápolt le a közös ismerősüknek h " még várok vele amikor már megtudja ülni a bikát " ... hát kiröhögtem a belem :) de annak ellenére is bejön és nem is mondom azt h később nem jönnék vele össze.. :)

na lehet beszólogatni hogy mit törődök én még meg etcetc.. mert 15 éves vagyok és lány :)

Én most szakítottam az első barátommal és pontosan én azt érzem, hogy egy normális pasinak se kellek. Ilyen elmegy az önbizalmam és elgondolkozok, hogy nagy igény-e, hogy elvárnám, hogy mellettem ne hülyítsen másokat, becsüljön meg stb. Úgy látszik az..

De lehet ha egyszerűen csúnya vagyok...a lényeg, hogy most úgy érzem, sose lesz senki aki szeretni fog és viszont én is szerethetem...elképesztően s.zar érzés..

Lehet, hogy nem diszkókban kellene ismerkedned, és nem elsősorban ott megismert sráctól várni, hogy komolyan vegyen, akivel ott smárolgatsz. Én ezt gondolom.

Egyébként pedig legyünk racionálisak. Mindenki kell(ene) valakinek, csak adódik úgy, hogy hosszabb ideig nem találkozik olyan illetőkkel.

Senki nem akar tőled semmi komolyat. Miért, minden emberrel összeismerkedtél már a Földön? :D - Nem a megfelelő emberekkel találkoztál, ennyi.

Ha ennyire vágysz már párra, próbálj meg egy netes társkeresőt. Ott sem csak rondák és hülyék vannak ám...

Egyébként pedig miért gondoljátok, hogy inkább annak kellene, hogy párja legyen, aki szerintetek szép, "szebb", "műveltebb", meg "jobb".

Nekem nagyon érdekes ezt hallani. Amikor körülnéztek egy forgalmas utcán, nem tűnik fel, mennyi különböző pár sétál szemben?

Szépnek, csúnyának, okosnak, butának azonos eséllyel lehet ám párja, csak különféle emberek személyében. Minden embernek mások az igényei, és a tulajdonságai is.

Biztosan fogsz találni majd hozzád illő párt. Úgy írtad, örülsz, hogy vége a kapcsolatnak. Persze rossz utána egyedül lenni, de jobb, ha már két ember nem szereti egymást, jobb, hogy így alakult.

Fiatal vagy még, előtted az élet.

Amúgy nem csak Te érzel így, én is sokszor gondolom, nem kellek senkinek. A különbség csak az, hogy 33 évesen még egy kapcsolatom sem volt. Inkább rám jellemző az, hogy bennem van a hiba.

De ismét mondom, te még fiatal vagy, simán találhatsz egy kedves, megértő fiút.A mostani állapot természetes hiányérzet, de lehet, hogy 1 hónap múlva már máshogy látod majd a dolgokat.

33/F