Számotokra mi a legrosszabb érzés, abban az esetben ha már jó ideje viszonzatlanul szerelmesek vagytok?

Jártunk is 3 évig, állati nagy lánggal égve. Még fiatalok voltunk, és az ezzel járó bonyodalmak felőrölték a kapcsolatot. Nincs ma sem harag, és időnként találkozgattunk is rövid ideig, és nehezen lett túl rajtam, állítólag. Viszont én még ugyanúgy szeretem mint 5 évvel ezelőtt amikor megpillantottam. Persze ezt sose vallottam be neki, és másnak sem. Kicsit szégyellem, hogy hiába voltak más kapcsolataim, új céljaim, őt nem tudom elfelejteni. Mostanra én pedig teljesen eltűntem a látóköréből, nem akartam bezavarni az életébe. Csak kretén vagyok, és fáj azért. Ezért mertem csak itt feltenni valakikhez a kérdést.

És még most is visszaolvasva az előző válaszokat. Mindből vegyítve hasonlóan érzek. Nem annak örülök hogy nektek is ilyen bajotok van, hanem hogy megosszátok bizalmasan ezt velem ti is.