A volt pasim azt írta msnen mikor én nem voltam elérhető, hogy:"remélem megtaláltad a magadhoz valót! "most mi lenne a megfelelő válasz?

lehet én értem félre..

de nem lehet, hogy azt hiszi h szilveszterkor megcsaltad?

Na igen, tipikus.

Összevesztetek valamin - feltételezem hogy oltári hülyeség eleve már a konfliktus oka -, és most mindketten duzzogtok mint az óvodások.

Rendben, az ember olykor felhúzza magát, meggondolatlanul szól a másikhoz megbántva ezzel. De hogy utána mindegyik egóból és dacból a másikra vár, hogy menjen bocsánatot kérni, ezeken a szituációkon csak röhögni tudok. Kedves barátaim is jöttek hozzám néhányszor lelki tanácsért hasonló ügyekben, nekik is ugyanezt mondtam.

Ha szereted és ő is szeret, akkor beszéljünk! csatakiáltással le kell kommunikálni a dolgot, az esetek nagy részében kiderül hogy félreértés, jaj meg nem úgy gondoltam, jaj azt hittem. Ez a jaj azthittem meg úgy gondoltam is mind kommunikációhiányból fakad.

Mert ahelyett hogy megkérdeznénk a másik embert mindig agyalunk és mi találunk ki dolgokat - legtöbbször hülyeségeket, és hajlamosak vagyunk rögtön a legrosszabbat feltételezni a másiktól. De. Ha szeret minket mi a fenéért lenne velünk szemben rosszindulatú - tehetnénk fel a kérdést.

Na de érted miről ugatok, nem akarom még jobban körbemambózni a témát. Tegyétek félre a kiba nagy egótokat meg kivagyiságotokat ha szeretitek egymást, és üljetek le megbeszélni, tisztázni. Kibékülni.

Ellenkező esetben ezt a kört még így párszor le fogjátok futni és szétválnak útjaitok. Majd az újabb kapcsolatban ez megint előjön, ismétlődik, és annak is vége szakad. És így tovább amíg meg nem halsz.

Meg kell tanulni bizony felnőttként viselkedni és belátni, hogy a szerelem és a jó párkapcsolat bizony többet ér mint a sz..ros kis egónk, meg hogy jaj kinek volt igaza.