Húsz éves vagyok és nem volt még kapcsolatom. Mit tegyek?

Nagyon egyedül érzem magam (kevés barát és problémás szülők) és félek, ha még pár évig így megy, akkor olyat fogok csinálni, amiért börtönbe kerülök. Meg cikinek tartanak a többiek.

Én magam nem vagyok túl vonzó alkat, hála a gyógyszeremnek elhíztam és egy csomó hajam kihullot. Ezek ellen tenni fogok, amint lehet, de eléggé limitált büdzsém lesz csak, a gyógyszerrel leálltam és elmúlt a kétóránkénti éhség és néhány hajszál kinőtt ott, ahol kihullot a hajam, de siki, hogy egy 30 éves ismerősömnek pont annyi haja van, mint nekem. Ennek ellenére jóképűnek tartanak sokan. Nem tartozom a "nők álma" sztereotípiába (se kocsi, se pénz, se villa), ehhelyet érzelmesebb vagyok, mint a többi férfi, utálom a formaegyet, a sört, a foci nézését, stb :). Viszont nagyon visszahúzódó vagyok, bizonyos bulikon rosszul érzem magam a sok részeg miatt, inkább a koncerteket szeretem, de inkább a zenére összpontosítok és csendes vagyok társaságban. Kicsit beszédhibás vagyok, nehezen szólalok meg miatta, sokan bántottak érte, de eddig nem volt lehetőségem logopédusra. Diplomám nem lesz, hála a szüleim "mindenképpműszakipálya" nevelésének.

Elvárásaim eléggé érdekesek. Alapvetően nem bírom az igénytelenséget, a lenőtt festett haj taszít, sok esetben nem is áll jól az illetőnek. Nem szeretném adoptálni a másik fél vallását, zenei ízlését, politikai nézeteit, pláne ha ő emellet szűklátókörű vagy homofób. A több óra szolizást és a smink nem megfelelő használatát (amikor szép monoklikat festenek maguknak a lányok pl.) abszolút nem tolerálom. Az alkohollal sok negatív élményem volt, köszönhetően a nagymamámnak, úgyhogy nincs jéger meg vilmoskörte a kedvenc italok között. A szépséget nem tartom fontosnak, legyen az illető ápolt és kész. Viszont nem egyszer tetszett egy kövér lány (az első szerelmem is olyan volt), de ennek ellenére sokfajta tetszik kivéve beesett arcú anorexiások és mozdulni nem tudó bálnák. Meg valahogy pozitív tulajdonságnak tartom a gyerekességet, biztos a nehéz gyermekkoromnak köszönhetően, különben is utálom az olyan embereket, akik túlontúl felnőttesek.