Túl sok-e, ha egy komoly kapcsolatban (csak az jöhet szóba) nekem elvárások a következők?

Nem sok, bár, ha becsúszna egy gyerek én abortuszra mennék.

Lehet lepontozni, gyilkosozni, de nem egy örökbe fogadott osztálytársam volt, rengetegnek szülője sem lett, mert senkinek nem kellettek, és mindig egy kérdés kínozta őket: miért dobtak el maguktól?

Az egyik évfolyamtársam felakasztotta magát, mert nem bírta tovább, hogy senkinek nem kellett.

Szóval ezen oknál fogva, én a 3-as pontot lőném ki egyedül, de ez csak én vagyok.

Még egy ok a lepontozásra: ha meg is tudnám tartani, nem kellene, nem szeretem a gyerekeket.

Megmondom őszintén nekem a 2.es mindig is érzékeny pont volt. Az ex, aki ugye most hagyott el egy hete 1 évet várt rá hogy legyen szex. Megtette, mert szeretett. És mivel nekem ő volt az első fontos volt hogy akkor történjen meg amikor én akarom és ne azért mert ő sürget. Hát végülis aztán mégsem ugy lett ahogy szerettem volna de mindegy.

Mivel én elég vallásos vagyok sosem voltam igazán kibékülve azzal a ténnyel hogy házasságon kivül vesztettem el a szüzességemen, de eddig mindig azzal nyugtattam magam hogy ugyis ő lesz a férjem akkor nem olyan nagy bün hogy előbb odaadtam magam neki, nade most hogy szakitottunk és újra párt kell keresni eléggé kinoz a lelkiismeret furdalás, hogy Isten szemében vajon milyen ember lehetek ezek után.

Tisztában vagyok vele hogy a mai világban nagy ritkaság megőrzizni a szüzességet a házasságkötésig, de én mindig is szimpatizáltam velük és tiszteltem azokat a párokat akik ezt szerették volna, sőt meg is merték valósitani a sok nehézség ellenére. (lassan hülyének nézik őket ebben a szennyes szexről szóló világban)

Az a baj, hogy a mai szabados világban a tapasztalatszerzés a fontos, meg a teljesitmény, a skalpok száma ma amikor mindenki mindenkivel összefekszik a szüzesség már sajnos a legtöbb embernek semmit sem jelent. Ezért tisztelem mélységesen azokat akiknek még igen. Akinek pedig nem érték csak mielőbb túl akarnak lenni rajta, tehernek tartják azokat nagyon sajnálom. Sokkal jobban meg kéne becsülni.

1. Természetesen, ha mindkét fél azt érzi, amit kell, hogy a viharba lenne ellenére egy nőnek...

2. Ha nem fogsz ki egy nagyon vallásos leányzót, akkor szerintem egyértelmű, hogy a házasság előtt is van szex. Nem az őskorban vagyunk. Egy jó házasság egyik titka a jó szexuális élet. Nem tudnám úgy összekötni az életemet valakivel, hogy a nászéjszakán derül ki, nem is jó vele...

3. hmm...ha már megszülnék egy gyereket, akkor nem is tudnám beadni sehova, hogy más nevelje fel. Viszont, ha tudom, hogy a semmibe szülöm, akkor inkább elvetetem, mert nem tudnám neki biztosítani azt az életet, amely szükséges a gyermeknek. Szóval ha a semmibe szülnék, akkor nem csak a saját, de a gyermek életét is "tönkretenném".

Egyébként megjegyzem, hogy könnyű a 3. ponttal dobálózni, viszont te férfi vagy, így nem tudod elképzelni, hogy egy nőnek milyen érzés lehet 9 hónapig "szenvedni", aztán szülni egyet. Így nem hinném, hogy egy értelmes nő azt választaná, hogy igen, megszüli és utána eldobja. Csak az utolsó putris cigányok csinálnak ilyet.

1. Nagyon boldog párkapcsolatban élek lassan egy éve. Gondolkozom a jövőn, hiszen hamarosan én is abban a korban leszek, mikor már az ember vágyik egy családra. Együtt tervezzük a jövőnket, gyerekek, család. De hiába klappol minden, még várnék vele, hiszen egy év egy élethez képest kevés. Én meg olyan vagyok, hogy akit választok magamnak társamul, azzal is szeretném leélni az életemet.

2. egyértelmű

3. Ha most becsúszna egy gyerek (felelősségteljes védekezés mellett), akkor elvetetném. Ésszerűen végiggondolva az lenne a helyes, hogy nem tartanám meg.(az első 1. pontban már leírtam miért)

Persze ezt mondja az eszem. Azt nem mondom, hogy könnyű lenne meghozni a döntést, de nem csak magamra, hanem a gyerek életére is gondolnom kell.

szerintem a harmadik elvárásod nem teljesen igazságos. nem neked kell kihordani a gyereket, és rajtad nem is látszik meg, ha már van egy vagy több gyereked, csak akkor tudják, ha elmondod. neked nem kell semmivel sem vigyázni a terhesség alatt, ehetsz bármit, szedhetsz bármilyen gyógyszert, ihatsz, adott esetben cigizhetsz. bármilyen sportot végezhetsz.

arról nem is beszélve, hogy egy anya teljesen máshogy kötődik a gyerekéhez, mint egy apa. nem erősebben vagy jobban, csak máshogy. tehát ha már kihordta és a világra hozta, akkor nagyon nehéz megválnia tőle. és ha nem tud, akkor miután megszületett a gyerek, nem tud dolgozni x ideig, lehet, hogy el is veszíti a munkáját...

és még sorolhatnám.

mindenesetre, egy nőt szerintem sokkal jobban terhel a terhesség.

sokkal egyszerűbb, ha minél biztosabban védekeztek, de ha becsúszik gyerek, ne tagadd meg tőle a választás lehetőségét.

Természetesen van különbség, én sem állítom hogy nincs. De nagyon sokan vallják azt a nézetet, hogy amig nem vagyok házas (sokan utána is) ágyról ágyra járnak összefekszenek mindenkivel.

Tagja voltam egy-két társkeresőnek. Sorba jöttek nős férfiak és kapcsolatban élő srácok ajánlatai titkos (elsősorban szex) kapcsolatra, vagy alkalmira esetleg lazára...

Nem tudom hogy én látom rosszul vagy tényleg meggajdult a világ? Mert nekem nagyon furcsa, sőt.. elképzelhetetlen hogy egy kapcsolaton vagy házasságon kivül miért keresnek más férfiakkal/nőkkel is kapcsolatot. Azért irtam mindkettőt mert sajnos nem csak pasikra, nőkre is jellemző igaz kisebb mértékben a kicsapongás.

De ez nekem aki abszolút hűséges tipus, még gondolatban is és szemellenzőt visel a kapcsolataiban nagyon lesújtó és érthetetlen.. és nem korrekt a másik féllel szemben sem. Kivéve a nyitott házasság de az meg már más tészta. A többségnek a párja szerintem nem tud arról, hogy az édes a társkeresőn keresgél...

*kapcsolaton belül

Ezeknek az embereknek a 90%-a évekkel ezelőtt még kezét a szívére téve fogadta meg hogy soha rá sem fog nézni másra az asszonykáján kívül. Most mégis a társkeresőn keresgél. 2-3-7 esetleg 14 év után.

ezek után én már nehezen hiszem el hogy létezik olyan pasi aki nem csalja meg a párját se igy se ugy sehogyan.

A nagyszüleim házasságát irigylem, de őszintén. Összekerültek 18 évesen és a mai napig élnek békésen szeretetben és természetesen maximális hűségben egymás mellett jóban- rosszban, egészségben-betegségben.

Ahogyan azt Isten szent színe előtt megfogadták. Őket tartom példaképnek. Én abszolút ilyen házasságra vágyom, csak sajnos a partnert nem találom hozzá..

De egy kapcsolat szerintem hivatalos fogadalom nélkül is erről kellene szóljon hogy segitjük egymást tűzön vizen át. Viszont nagyon azt látom hogy nem erről szól, még a komolyak se mind. Az anyagi érdekektől az ingyen szexig és a másik minél teljesebb kihasználásáig mindenről szól.

Én is azt hittem komoly kapcsolatban élek, az más kérdés hogy szinte semmi nem utalt erre csak a pasi szavai amiknek igy utólag tudom hogy sosem lehet hinni és a szerelem vakitottak el ha nem lett volna a rzsaszin köd, láttam volna a valóságot és időben kiléptem volna most nem szenvednék. Nem vártam volna meg mig el leszek hajitva mint egy használt zsepi amikor valami nem tetszik bennem.

Nem szeretnék panaszkodni, csak minden éremnek két oldala van én kívánom mindenkinek hogy soha ne tapasztalják meg amit leirtam legyenek minden kapcsolatukban korrektek ők is és a partner is.

Kellemes Ünnepeket kívánok!