Uge megpróbáltok nekem tanácsot adni? Nagyon fontos!

2 éve ismertem meg a barátnőmet, mindketten a 20-as éveink elején járunk.

Egy vidéki buta kislányként ismertem meg, aki 400 km-ről jött ide bp-re dolgozni egy hipermarketbe (én diplomás vagyok).

Akkoriban könnyed életet éltem, gondoltam jó lesz egy ideig, max egy pár éjszakát eltöltök vele; hozzá kell tenni, hogy olyan testi hátránnyal élek, ami miatt belül azzal mentem a lelkem minden új nőnél, hogy legalább egy éjszakát sikerül eltöltenem vele aztán vagy elhagy vagy sem, tehát ez is benne volt.. Többségében egyik sem hagyott el emiatt.

Ezek ellenére még is úgy alakult, hogy már két éve együtt vagyunk azok ellenére, hogy már mind ketten csalódtunk kicsit a másikban; de valami akkor is összetart minket.

Elkezdtem őt a tanulásra orientálni, mára már nem olyan buta kislány...

A hipermarketet otthagyta és tanulni kezdett itt bp-en; nem ment haza hanem miattam itt Pesten tanult inkább.

Most hogy vége lesz a sulinak, a szülei már nem tudják finanszírozni tovább a taníttatását és valószínűleg haza kell mennie.

Azt mondta, hogy ha összeköltözünk nem megy haza, de ha nem muszáj, mert itt minek dolgozzon ha otthon is tud, tovább tanulni meg a szülei dámogatása nélkül nem tud.

A probléma, hogy hiába szeretem és megszoktam stb., még sem szeretném összekötni vele az életemet, nem ő aza nő akiről én álmodtam, a családja sem olyan; és itthonról sem szeretnék elköltözni.

Ha hazamenne és soha többé nem látnám nagyon rossz lenne most belegondolva...

Segítsetek, hogy hogyan próbáljam júniusig elfelejteni őt, hogy könnyebben tudjam majd elengedni majd!

Előre is nagyon köszönöm nektek

23 / F