Anyósjelölteddel jól kijössz? Tegyek én is úgy vele ah ő velem? Ne törődjek vele?

Én nem mondhatnám,mindig nagyon mogorva,soha el nem mosolyogná magát.Velem nem is beszélget,este ha leülünk vacsizni,akkor mással mindenkivel beszélget,de hozzám nem szól.

De ez így van napközben is.

Sokszor érezteti,hogy nem engem szánt a fiának,és,hogy nem kedvel.

Én csendes,visszafogott lány vagyok,nem vok egy nagyszájú,aki oda tudna neki szólni,ha megbánt.

De kezd betelni a pohár nagyon nálam.

A párommal 4 éve vagyunk együtt,és még most sem fogadtak el,de szerintem nem is fognak.

Ők pénzesek,az anyósjelöltnek diplomája van.

Ezzel ellentétben mi szerény,normális átlagos család vagyunk.Megvan aminek meg kell lennie,nem szenvedünk hiányt semmiben.

Lehet ez sem tetszik neki,hogy nem vagyok olyan pénzes mint ők.

Olyan szorongás van bennem amikor itt vagyok náluk,és ha hazajön a munkából azt sem tudom merre menjek,csak ne kelljen vele kettesben lennem,mert akkor megőrülök.

Az a kínos csend...és soha meg nem kérne semmire,hogy segítsek neki valamit,vagy ha magamtól csinálnék vmit,akkor azt mondja ne tegyem,majd ő megcsinálja,

stb...

De ha meg nem csinálnám,akkor hallgathatnám a morcogását.

El vagyok keseredve! Sokszor megbánt,és mostmár apósjelöltem is kezd olyanná válni.Az igazság az,hogy ebben a családban senkivel nem tudok kijönni.Nem tudok senkivel közös témát,és úgy érzem senki nem fogad el. :( Egyedül a párom az aki itt tart.

21/L