Bunkóság-e szerelmet vallani egy foglalt lánynak?

Köszönöm az újabb hozzászólásokat! :)

Sajnos nem változott semmi az utóbbi hónapokban, talán csak még rosszabbul érzem magam: 1 hét, és vége a szorgalmi időszaknak, vége a viszonylag gyakori találkozásoknak :(. Sajnos Ő szinte biztos, hogy semmit sem érez barátságon kívül, és már sokszor az is bánt, hogy vajon barátként mennyire vagyok fontos Neki, hiszen Ő egy különösen kedves lány, sokan szeretik, és sok barátja van. Gyerekes gondolkodás ez a "féltékenykedés", ez a rangsor-keresés, de hát ez van, ezt érzem és kész :(. Személyesen nem hiszem, hogy el tudnám valaha mondani Neki, hogy mit érzek, még egy átlagos ember számára is sokszor nehezen fejezem ki magam, nemhogy Neki. Egy levélben sokkal szebben tudnék fogalmazni, amit egy utolsó találkozás végén adnék oda egy ajándék mellé csomagolva. Sajnos ezzel minimum várnom kell a szeptemberi diplomaosztó utánig (hogy ott még ne kelljen zavarban lennem őelőtte egy esetleges korábbi vallomás miatt), szóval nehéz nyár elé nézek :(. Az a baj, hogy enélkül a reménytelen szerelem nélkül is épp elég hajlamos vagyok egy kis depresszióra, szóval elég ramatyul érzem magam néha. (Persze ez a depresszió is abból ered, hogy senki sincs, akinek fontos lennék; nincs, akiért érdemes élnem). Remélem, hogy ha a levél után már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot (pl. nem leszek fenn MSN-en, ahova csak miatta szoktam fellépni), akkor valahogy majdcsak elfelejtem.

Kedves Nóri!

Köszönöm az együttérzést! Remélem, hogy hamarosan sikerül tiszta vizet öntenetek a pohárba, azt hiszem, hogy a "szerelmi négyszög" minden tagja jobban járna, ha tisztázódna, hogy akkor ki mit is érez. Bármi is legyen a férfi válasza, szerintem mindenképpen könnyebb lenne utána elfogadni a tényeket, és újragondolni mindent.

Kedves "15.27-es hozzászóló" :)!

Neked is köszönöm az együttérzést és újbóli érdeklődést! Jól esett a sok eltelt hónap után!

Üdv