Megoldás lehet, hogy albérletbe költözünk a barátommal?

Szegeden vagyok egyetemista, kollégiumban lakom. A barátom is szegedi, ő az édesanyjával él. Én majdnem mindennap náluk alszok kint este, talán csak heti egyszer vagyok a kollégiumban. A barátom dolgozik, az édesanyja nyugdíjas. A barátom havi 40 ezer ft-ot ad haza, de az anyukája ezt kevesli, azt mondja, hogy semmire sem elég. Pedig nyáron a rezsire bőven elég, mert az olyankor 20000 Ft, télen meg kb. 35 ezer Ft. Egyre többször veszekednek. Sokszor úgyis, hogy én is ott vagyok, és szörnyen kínos az egész. A legújabb balhé azért van, mert a barátom nem eszi meg, amit az édesanyja főz. Bár én nem is csodálom, mert az anyukájának annyi a főzés, hogy vasárnap főz pörköltet krumplival, és akkor azt egy hétig kellene ennie a barátomnak. De minden héten ez az étel, más szinte sosincs. Ezenfelül ilyesmit, hogy kenyér, szalámi nem vesz az anyukája, ezt a barátom veszi magának. WC papír, zsebkendő, mosószer, szappan sincsen, ezt is a barátom veszi. Az anyukája azonban minden nap felhánytorgatja, hogy nem ad haza semmit. Szerintem amit hazaad a barátom, az bőven elég. Emellett a másik nagy probléma, hogy a lakásuk rettenetesen koszos. De olyan szinten, hogy nincs gusztusom enni sem ott. Múltkor elkezdtünk rendet rakni, meg takarítani a barátommal, és a vége egy oltári nagy veszekedés lett, mert az anyukája kikérte magának, hogy mit művelünk, az ő lakásában mi nem nyúlhatunk semmihez. A barátom azon gondolkodik, hogy albérletbe kellene mennie, mert ezt már nem bírja. Múltkor este fél tizenegykor abból indult ki a botrány, hogy az anyukája megtudta, hogy kaptam köztársasági ösztöndíjat, és ezért lehordta mindenféle szerencsételennek a barátomat, mert ő meg csak egy egyszerű autószerelő. És semmire sem fogja vinni az életben. Nem tudom mi legyen. Ha a barátom úgy dönt, hogy elmegy albérletbe, én vele megyek, mert a kollégiumban nem is érzem jól magam. EGyedül a szüleim reakciójától félek. Azt fogják mondani, hogy elcseszem az életem. Nem tudom mi legyen. Szeretnék végre a barátommal nyugalomban együtt lenni, de nem akarom a szüleimet sem magamra haragítani. Ti mit tennétek? Két és fél éve vagyunk együtt a barátommal, ő 23, én 22 éves vagyok.