17 éves vagyok, több, mint fél éve van egy 24 éves barátom. 300km a közöttünk lévő távolság, de mivel ő már egyetemista, így általában minden 2. héten jön hozzám. Vajon kibírom? Van esélyünk a boldogságra?

Azt hiszem hasonló helyzetben vagyunk.

Mondjuk köztem és a párom között nincs ekkora távolság,de mi is kéthetente találkozunk. Ő a munkálya miatt nem tuf gyakrabban jönni. Nálatok valamennyivel jobb a helyzet, mert szerdától vasárnapig együtt vagytok. Mi viszont két hét után mikor talizunk, akkor eljön hozzánk szombaton és vasárnap már mennie is kell haza.

Már 2 éve vagyunk együtt.

Eleinte nekem is nagyon rossz volt, sokat sírtam, de aztán ahogy telt az idő megszoktam, hogy ennek így kell lennie, és attól h nem lehetünk minden nap együtt, a szerelem ami bennünk van, és egymás iránt érzünk éltetni tudja ezt a kapcsolatot, és bíznunk kell egymásban, mert ez nagyon fontos. Mi is szinte minden nap beszélünk telefonon, msn-en, és hát az sms-ekből is van elég:).

Mi csak akkor tudunk több napot együtt tölteni ha én megyek náluk, és az csak szünetekben van, mert én még tanulok.

Merj belevágni, és meglátod, hogy a távkapcsolat is lehet sikeres, főleg ha van szerelem is!

Azért a hurrá-optimizmus és a rózsaszín köd mögé nézve kijelenthetjük azt, hogy

1. Nem biztos, hogy jó lenne akkor is, ha már együtt lennétek, mert hát "lakva ismerkszik meg a másik". Nem véletlenül van ez a mondás. Más az, hogy néha, hétvégente találkozol valakivel, ami inkább ünnep-szagú. Aztán hét közben meg a fejedben építgetsz valami képet, ami nem is biztos, hogy valós. Az dönti majd el, hogy mennyire van összhang, hogy hogyan szervezitek meg a közös mindennapokat (postán befizetés, ki mosogat, ki takarít, mit mondasz, ha fáradt munka után, stb.).

2. Szerintem kifejezetten rossz ötlet azért választani hivatást/iskolát/karriert, hogy a másik mellett legyél. Mi lesz, ha szakítotok? Ej. Nagyon nem szabad keverni a szezont a fazonnal. Lehet, ez a fiú pár év múlva már nem lesz az életed része, de az, hogy hol végeztél és mit/hogy tanultál örökre a Tiéd marad.

3. A homo sapienst nem arra találták ki (nem olyanná fejlődött az evolúció során), hogy elektronikus eszközökön keresztül kapcsolatot ápoljon több száz km-re lévő fajtársával.

Tudom, hogy nem segített a válaszom és nem túl szívderítő, de a masszív lepontozás ellenére is vallom, hogy ezt az oldalát is látni kell a dolgoknak, mert neked is csak egy életed van. Amit persze úgy rontasz el, vagy teljesítesz ki, ahogy neked tetszik.

Utsónak: teljesen egyet értek Veled, de a válaszodból az derül ki számomra, hogy nem 17 év körüli vagy. Én 30 vagyok és emlékszem hogy tini koromban bele akartam halni minden szerelembe!!!

Van olyan mondás is, hogy "a tanulópénzt meg kell fizetni", " mindenki a saját kárán tanul", bla-bla. De tizenévesen nem igazán a józan ész döntött nálam sem!

Az mondjuk fura, hogy a szüleid tárt karokkal fogadnak egy 24 éves fiút... Persze lehet, hogy én vagyok túl konzervatív, úgy látszik ez meg a korral jár! :-)

Előző válaszoló: én is 30 vagyok.

A tanulópénzes dologgal egyetértek, ezért én csak egy dologra "esketném" meg a szülők helyében a kérdezőt, hogy az életének egyéb más fontos döntéseit a leírt problémától független döntésként hozza meg. Együtt lehet a fiúval, a 24 év sem probléma, aranyosak, kedvesek, de én többször is figyelmeztetném, hogy nem jó ötlet úgy iskolát/hivatást választani, hogy a srác meglétének puszta ténye bármi befolyással van rá. Egy esetben lenne kivétel, ha végül is valahány egyenlő esélyes eset közül kell választani és amúgy is pénzt dobna föl, hogy eldöntse. Akkor lehet a döntésben azt is mérlegelni, hogy a sráccal többet legyen együtt.

Köztünk 160 km van. Fél éve vagyunk együtt. Ált. hetente/kéthetente/3hetente talizunk. Legtöbbször 1 napra, de van, hogy még 24 óra sincs. Ha én megyek hozzá, akkor 4-5 nap is együtt tudunk lenni.

Szerintem az MSN egy csoda a távkapcsolatokban. Legalábbis a webkamos része. Nekem sokat jelent, hogy láthatom és úgy beszélgethetünk. Az írogatós része meg többször vezet félreértéshez, mert nehezebb objektíven értékelni az olvasottakat. Könnyebben félreértheted, mert lehet azt is komolyan veszed, amit a másik mosolyogva írt le, csak te épp nem láttad a mimikáját, gesztusait...Nálunk pl. lényegesen többször megy a vita MSN-en, mint élőben. Pont amiatt, hogy elbeszélünk egymás mellett...SZóval nekem a webkamozás a legmegnyugtatóbb érzés, ha nagyon hiányzik a párom.