Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiúk, férfiak! Nektek az kellemetlen, ha a barátnőtök/ párotok beszél az érzéseiről, és elmondja, hogy szeret?
Az én barátom azt mondta nekem, hogy ő férfiként nem nagyon tudja, és nem is akarja az érzéseit mutatni, szavakba önteni. Ha elmondtam neki, hogy megszerettem, fontos lett nekem, fájna, ha leveszíteném, vagy hasonlók, akkor arra nem szokott reagálni, akár szóban teszem, akár írásban. Ő az érzéseiről semmit nem mond nekem.
Nem tudunk sajnos sokszor találkozni, és mivel ilyenkor egyéb módon nem tudja mutatni, hogy azért kedvel, sokszor nagyon elbizonytalanodom.
Szokott keresni, az egyértelmű, hogy nem csak szex miatt van velem, érdeklik a dolgaim. De soha nem mond semmit, arra sem reagál, amit én mondok neki.
Ez lehet azért, mert kellemetlen neki ilyesmiről beszélni, vagy ilyen érzelmes dolgokat hallani tőlem?
Vagy inkább saját magában bizonytalan?
Ti hogy vagytok ezzel? (Ő 25 éves, én 23)
Köszi nektek is. Utolsó válaszoló, ennek a szélsőségesnek én sem lennék a híve, mert már szerintem is túlzás, és el lehet veszni a szavak között.
Nekem már az is érzés kifejezés lenne, ha néha úgy köszönne el, hogy "puszi", vagy mondana néha olyat, hogy hiányzom, vagy fontos vagyok neki. De soha nincsenek ilyenek, soha nem is voltak. Az egész viselkedése sajnos ellentmondásos. Soha nem tudom, tényleg akar-e engem, vagy jobb híján jó ez is időnként:(.
Ez nem volt bent a kérdésben, mert messzire vinne, de amióta ismerem, hallok tőle egy csomó rosszat. Hogy milyen rossz az élet, milyen értelmetlen, és hogy ő időnként gondol arra, meg kéne halnia. ... Na most nem tudom, ha az embernek van egy számára kedves személy az életében, akkor ilyeneket gondol-e...
Nem tudunk gyakran találkozni, és időnként az az érzésem, nincs is rá igénye, hogy találkozzunk gyakrabban. Sokszor, ha nagyon sokáig nem találkozunk, akkor sem azt mondja, hogy hiányzom neki, hanem, hogy milyen jó, hogy nem kellett sehová mennie. Szóval ellentmondásos. Mikor még csak ismerkedtünk, kérdezett olyat is, hogy ugye nem csak miatta mentem le a városba (nyáron, ott tanulok), mert neki emiatt lelkiismeret furdalása van, hogy csak miatta.
Ha pedig próbálok vele a bizonytalanságaimról beszélni, azt sokszor kikerüli.
Tudod, régen mindig úgy vártam a találkozásainkat... de most már érzékelem, hogy nem várom annyira, mert soha nem tudom, hányadán állnak a dolgok kettőnk között. Alapból szeretek vele lenni, de már egyáltalán nem tudom, kedves vagyok-e a számára, és ez kezdi kiölni belőlem a jó érzéseket.
Múltkor végig arról mesélt, hogy milyen nehéz neki, nem tudja, mik legyenek a céljai, és nincs a lába alatt biztos talaj... nekem ezekkel a negatív dolgaival se lenne bajom, ha mellette jót is kifejezne, de az soha nincsen. És mivel mindig a rosszat hallom, tényleg nem tudom, ki, vagy mi vagyok neki.
Mikor kerek perec rákérdeztem, nem kaptam egyértelmű választ.
Lehet, hogy ennek tényleg elválás lesz a vége:(.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!