Ekkora bűn-e, amit tettem?

A feleségem családcentrikus. A gyerekek már felnőttek, de velünk laknak. Ő azért nem dolgozik, mert sokáig maradt a gyerekekkel otthon, hozta vitte óvta őket. Intézte a háztartást. Én mindent ráhagytam, csak biztosítottam az anyagi hátteret, hogy a gyerekek tudják tartani a szintet a környezetükkel. Mindig kellett új ruha, cipő, lányok, később márkás cuccok, akár tablet, akár mobil, laptop, van nagy tv, xbox, sokat játszottak a kinekt-el. Nekem jó volt látni, hogy élvezik, nem lógtak ki a sorból. Házhitelt kellett fizetni, személyi kölcsönt kellett fizetni. Később vettem egy 7 üléses terepjárót, vittem őket a baráti társasággal diszkóba. A feleségem valahogy sosem mert elindulni vissza a munkába, inkább hozta-vitte a csajokat iskolába, jó volt látni őket, valahogy nekem tökéletesnek tűnt. Mindig megkérdeztem és egyre több mindenre mondott nemet. Két dologban nem kérdeztem meg, csak döntöttem saját magam. Egy gépjármű magamnak meg ez a munka. Az ő kocsijait együtt választottuk, járt az én S80 Volvómmal annak idején amikor külföldön dolgoztam, jól állt neki, olyan magabiztos független nőnek tűnt. Később vettünk egy Jaguárt neki, amit én összetörtem. Válsztottunk együtt egy Audit neki. Később eladtuk a házat, kifizettük a bankot, ami maradt, nem nyaralásra költöttük együtt, hanem meggyőztem, hogy vegyünk egy lakókocsit. A csajok imádták, kempingetzünk néhány évig a balcsin. Aztán visszaköltöztem, de nem találtam egyből munkát, volt pénzünk, de ő elment több évtizedes kihagyással dolgozni. Én amit tudtam segítettem, főzni tudok meg szeretek is. Elmosogattam, szemetet vittem le,(most bérlakásban élünk). Közben eladtam a saját SUV- omat, meg a lakókocsit, mert az Audija már hisztis volt, szerettem volna egy szupi kocsit neki helyette, vettünk egy Evoque-t. Azt hittem, hogy segít majd kicsit megint egymásra találnunk. De csak rosszabb lett minden. Most ő dolgozik egyedül, bár én a munkaügyi központtól többet kapok havonta, mint ő, akkor meg minek törjem annyira magam. Keresek, jelentkezek folyamatosan, de több munkáltató szerint is oda túlképzett vagyok.

A reakció? Mint írtam, volt már ilyen, másfél évig ingáztam kéthetente a külföldi munkahelyem és Magyarország között. Meg akartuk akkoriban mindketten tartani a házunkat, a kertet a gyerekeknek. Azt gondoltam, ha egyszer sikerült, most is fog. Itt ahol élünk mist egy kisvárosban, oda is az én munkám miatt költöztünk 8 évvel ezelőtt. De nagyon megszerettük, hegyek között, sok az erdő, szép. Azt gondoltam, az érettségi után jobb lenne mindenkinek továbbra is együtt, legalább egy nagy városban. Ott több a lehetőség, még ha majd később nem is lakunk együtt, de legalább nem messze. Itt a következő felsőoktatási intézményhez 40 kilómétert kell vonatozni. Meg akartam őket kímélni ettől. Nem tudom milyen reakcióra számítottam volna. Az én szemszögből működött minden. De persze van 3 másik is.