Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ekkora bűn-e, amit tettem?
Figyelt kérdés
Családapa vagyok, igyekszem megtenni mindent a családomért a saját magam szemszögből. Egyedül tartom el családot évtizedek óta. A legutolsó "tettem", hogy szerettem volna méginkább biztosítani az anyagi hátteret nekünk, ezért elköltöztem egy másik városba elvállalni egy munkát. Nagyságrendekkel több pénzt tudtam lerakni az asztalra, de elkövettem azt a hibát, hogy egyedül döntöttem és nem beszéltünk meg együtt. A hétvéket töltöttem csak itt velük, volt, hogy csak minden másodikat. A feleségem soha többé nem többé akar látni ezért. Nekem egyedül legalább olyan rossz volt, mint nekik nélkülem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Bátran lehet savazni is, kapok eleget itthon is miatta, már mindegy.
Nem úgy tűnik, hogy felnőtt-számba vennéd a feleségedet. Mintha csomó gyereked lenne és apu dolgozik, keres és dönt. Pont.
Nejed miért nem dolgozik?
ma 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 anonim válasza:
Nyilvan nemcsak penz kéne hanem aki kiveszi a részét a gyereknevelésbol is meg stb.
ma 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 anonim válasza:
Igen, az hogy ezt a nagy döntést nem beszélted meg a feleségeddel, az azért eléggé nagy dolog. Tehát olyan, mintha elváltál volna, és csak 2 hetente hétvégén vagy velük. Azért ez hatalmas változás a család életében. Mi az ilyen komoly döntéseket közösen hozzuk. És igen, volt olyan, hogy a férjem hosszabb ideig távol volt munka miatt, a jobb lehetőségért, fizetésért, de ezt megbeszéltük, és közös döntés volt.
ma 16:56
Hasznos számodra ez a válasz?
4/16 anonim válasza:
Gyakorlatilag kezdtél egy tőlük teljesen független életet, amibe a feleségednek nem volt beleszólása. Egész rendes tőle, hogy elválik csak. Én lehet játszottam volna a jó asszonyt, amíg haza nem akarsz költözni, addig is építve a kiutat.
Mondjuk én többek közt azért se lennék htb, mert jellemzően ez a vége, hogy "én hozom a pénzt, úgyhogy kussolsz". Nem egyenlő fél az otthon lévő anyuka.
Az, hogy ezt ilyen nyíltan a képébe vágtad úgy fest már sok volt neki. Abból ahogy írsz a kapcsolatról, illetve ahogy ez intézve lett, gyanítom amúgy is legfeljebb együtt neveltek, éltek, de nem család vagytok. Az "évtizedek óta" részből sejthető, hogy a gyerek(ek) is már nagyobbak, te meg gyakorlatilag eltűntél, így a "hogyan oldom meg egyedül" dilemma se játszik, ami sok nőt röghöz köt. Nincs oka maradni.
ma 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 anonim válasza:
Én sem hiszem hogy meg tudnám bocsájtani, ha egy ekkora döntésből kihagyna a partnerem. Gondolj bele, ott maradt a gyerekekkel hétközben minden nap, mintha egyedülálló szülő lenne és még csak beleszólása se volt. Az a minimum hogy nagyon őszintén bocsánatot kérsz és megteszel mindent, hogy jóvá tedd.
ma 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 A kérdező kommentje:
Volt ilyen, sőt őszintén bántam meg, voltam pszichológusnál is. Igyekeznék a kedvére tenni, sőt ő is észrevette a változást, de szerinte csak álarc. Pedig nem De úgy látszik az utolsó döntést én adtam a kezébe.
ma 17:12
7/16 anonim válasza:
Akkor sajnos nincs mit tenni. Valahol érthető hogy ezt nem tudja megbocsájtani. Visszaköltöztél azóta? Hogyan próbáltad jóvá tenni?
ma 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 A kérdező kommentje:
Leírtam, pszichológushoz járok változni. Kértem, hogy bocsásson meg, kértem százszor. Igen hazaköltöztem. Kértem, csináljuk úgy ahogy ő gondolja, mutassa meg merre induljak, mit változtassak és hogyan, mi legyen az új irány, de csak üvöltözünk a végén és minden az én hibám.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!