Tud segíteni szakember ezen a helyzeten? A páromnak az anyja a mindene.

Sziasztok!

Hosszú lesz, elnézést érte.

Párommal 2 éve vagyunk és élünk is együtt. Nagyon jól kijövünk, megértjük és szeretjük egymást. Egyetlen gond van, ami elég súlyos és belefáradtam már, hogy számára az anyja a minden, az elsőszámú és a példakép.

Itt most jönne az, hogy meneküljek, de nem a szokásos anyuci pici fia helyzetről van szó. Nem él otthon már sok éve, nem hívogatják egymást milliószor, nem az anyjához hasonlít engem és társai, az viszont igaz, hogy az anyjával szemben általában nem áll ki mellettem.

A szakmai segítség kérése amiatt merült fel bennem, hogy tudom, mi az oka annak, hogy így áll anyjához. A párom kisgyerek korában az apja agyvérzést kapott, mellette alkoholista volt, így rövidesen ápolásra szoruló beteggé vált. A párom 2 jóval idősebb nővére (+12-15év) leléptek külföldre, így az ápolás anyósomra, később pluszban a páromra maradt. Végül az apja rákos lett, totál ágyban fekvő betegként ápolták ketten. Igazi apja a páromnak sosem volt, ő vette át a családfő, a védelmező szerepet az anyja iránt. Ketten alkották a családi egységet, és a párom, mint férfi (volt vagy 15-16 éves) volt az aki kézben tartotta a dolgokat. Az apja már 10 éve meghalt, de jelenleg is túlzott felelősséget érez az anyja iránt, férjként óvja mindentől, rá nem lehet rosszat mondani, ő a középpont, és mindenki más alkalmazkodjon és idomuljon hozzá. Rózsaszín ködben látja az anyját, olyan hibáit nem veszi észre, amiket a vak is lát.

Az anyósom engem már sokszor megbántott, lopással vádolt és társai, persze totál jogtalanul. Párom mindig kb annyival lerendezi, hogy hát ő ilyen.. Ha elmondom a véleményem neki, akkor teljesen lefagy és nem tud rá semmit reagálni, még ha esetleg látja is, miket tett az anyja, képtelen kimondani az igazságot. Megmondtam neki, hogy nem fordítok hátat anyósomnak, de ritkábban fogom látogatni, mert gombóc van a torkomban tőle, és ezt is csak a párom miatt teszem, bármennyire is nem komfortos ez nekem, hogy a párom ne érezze magát olyan rosszul. Neki persze ez sem elég, ő folyamatosan azt akarja hogy szeressem az anyját.

Borzasztó rossz érzés már nekem, hogy az én erőfeszítésem nincs értékelve, ha konfliktushelyzet adódik az anyja ki van mentve, magyarázva, meg van védve, az én érzéseim meg le vannak tojva. Sokszor beszéltem már erről vele, de semmi változás nem történt. Itt jutott eszembe, hogy érdemes lenne szakember segítségét kérni, hiszen tudom, miből fakad az anyja iránti ragaszkodás és romantizálás, védelmezés. Talán ha valaki mélyre tudna ebben ásni, pozitív irányú változást érnénk el.

Ti hogy látjátok ezt, van értelme? És milyen jellegű segítséget kellene kérni? Pszichológus, pszichiáter, pszicoterápia vagy valami más?