Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tud segíteni szakember ezen a helyzeten? A páromnak az anyja a mindene.
Sziasztok!
Hosszú lesz, elnézést érte.
Párommal 2 éve vagyunk és élünk is együtt. Nagyon jól kijövünk, megértjük és szeretjük egymást. Egyetlen gond van, ami elég súlyos és belefáradtam már, hogy számára az anyja a minden, az elsőszámú és a példakép.
Itt most jönne az, hogy meneküljek, de nem a szokásos anyuci pici fia helyzetről van szó. Nem él otthon már sok éve, nem hívogatják egymást milliószor, nem az anyjához hasonlít engem és társai, az viszont igaz, hogy az anyjával szemben általában nem áll ki mellettem.
A szakmai segítség kérése amiatt merült fel bennem, hogy tudom, mi az oka annak, hogy így áll anyjához. A párom kisgyerek korában az apja agyvérzést kapott, mellette alkoholista volt, így rövidesen ápolásra szoruló beteggé vált. A párom 2 jóval idősebb nővére (+12-15év) leléptek külföldre, így az ápolás anyósomra, később pluszban a páromra maradt. Végül az apja rákos lett, totál ágyban fekvő betegként ápolták ketten. Igazi apja a páromnak sosem volt, ő vette át a családfő, a védelmező szerepet az anyja iránt. Ketten alkották a családi egységet, és a párom, mint férfi (volt vagy 15-16 éves) volt az aki kézben tartotta a dolgokat. Az apja már 10 éve meghalt, de jelenleg is túlzott felelősséget érez az anyja iránt, férjként óvja mindentől, rá nem lehet rosszat mondani, ő a középpont, és mindenki más alkalmazkodjon és idomuljon hozzá. Rózsaszín ködben látja az anyját, olyan hibáit nem veszi észre, amiket a vak is lát.
Az anyósom engem már sokszor megbántott, lopással vádolt és társai, persze totál jogtalanul. Párom mindig kb annyival lerendezi, hogy hát ő ilyen.. Ha elmondom a véleményem neki, akkor teljesen lefagy és nem tud rá semmit reagálni, még ha esetleg látja is, miket tett az anyja, képtelen kimondani az igazságot. Megmondtam neki, hogy nem fordítok hátat anyósomnak, de ritkábban fogom látogatni, mert gombóc van a torkomban tőle, és ezt is csak a párom miatt teszem, bármennyire is nem komfortos ez nekem, hogy a párom ne érezze magát olyan rosszul. Neki persze ez sem elég, ő folyamatosan azt akarja hogy szeressem az anyját.
Borzasztó rossz érzés már nekem, hogy az én erőfeszítésem nincs értékelve, ha konfliktushelyzet adódik az anyja ki van mentve, magyarázva, meg van védve, az én érzéseim meg le vannak tojva. Sokszor beszéltem már erről vele, de semmi változás nem történt. Itt jutott eszembe, hogy érdemes lenne szakember segítségét kérni, hiszen tudom, miből fakad az anyja iránti ragaszkodás és romantizálás, védelmezés. Talán ha valaki mélyre tudna ebben ásni, pozitív irányú változást érnénk el.
Ti hogy látjátok ezt, van értelme? És milyen jellegű segítséget kellene kérni? Pszichológus, pszichiáter, pszicoterápia vagy valami más?
válasza:Konkrét példákat nem írtál le, caak egy hosszú monológot körbe írva, miért rajong a párod az anyjáért, és semmiben sem áll ki melletted.
Azt írtad az anyósod lopással vádolt. Ez konkrétan pl hogy történt? Hogy nem állt ki melletted? Milyen példák voltak? Inkább ezekről mesélj, máskülönben nem értjük ezt a hatalmas anyós ellentétet.
válasza: válasza:"ő folyamatosan azt akarja hogy szeressem az anyját."
Te pedig folyamatosan azt akarod, hogy ő szeressen téged.
A szeretetet nem lehet erőltetni, vagy van, vagy nincs.
A lopós sztori egy nevetséges hülyeség igazából, szerinte a spájzból én hazaviszegetek cuccokat magamnak mikor látogatóba megyünk, titokban. Állítja pl hogy több volt a lekvárból, vagy a spagettiből és én a táskámba dugdosom. Nyilván nem, ezt gondolom magyaráznom sem kell, nem vagyok rászorulva a szarságaira, meg amúgy sem tennék ilyet.
Nem az a lényeg, hogy én és az anyósom között ellentét van, ez így van, nem lehet megmásítani. Az anyját sem lehet megváltoztatni, nem is akarom. Azt sem akarom, hogy elforduljon tőle, ne szeresse semmi ilyesmi. Csak ne akarja rám erőltetni őt, és ne istenítse őt ilyen egészségtelen módon, ne legyen érinthetetlen sérthetetlen személy. Ha nekem valami rossz az anyja miatt, akkor érezzem, hogy mellettem áll, megért engem, elismerje az anyja hibáit. Hogy ez a túlzott mintakép kicsit leépüljön, akár segítség hatására.
válasza:Vannak példáim de nekem nem ez a lényeg.
Mikor ezzel a lopós baromsággal jött is csak hallgatott.
Rendszeresen kritizálja amit csinálok, sokszor sütök sütiket, viszek belőle neki is, lefikázza mi a baj vele, ő hogy csinálná, de azért jól megeszi az egészet. Erre sem reagál párom semmit.
Nálunk volt egyszer anyós, elkezdte átrendezni a szekrényeinket, mert szerinte én nem jól pakolok el. Mondtam páromnak hogy állítsa le, nem tette, úgyhogy megint nekem kellett megkérni, hogy fejezze be.
Ezek az incidensek után következett az, hogy én mondtam a páromnak mi a gondom, és mindegyik alkalommal kimentette őt, a sütisnél hogy hát jólvan ő másképp csinálná és segíteni akar. (dehogy akar segíteni csak fikázódik, amit ő is tud de képtelen elismerni)
A szekrény pakolósnál azt mondta, hogy megengedi neki, hogy fontosnak érezze magát….. mondom mivan?
A lopósra meg már tényleg nem tudott mit mondani, így ezt közölte is velem, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni. Mondom értem, köszi.
Rengeteg dolgot tudnék még felsorolni, higgyétek el.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az a baj, hogy az anyja mindig az anyja marad. A szerelme viszont, bármikor elhagyhatja, ha olyan kedve van.
"Járt utat járatlanért el ne hagyj"
A haverok, barátok, szerető sajnos bármikor elmehetnek és nem tehetsz ellene semmit. Csak a rokonok fixek. Azok se mindig, de ha van... meg kell becsülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!