Az előnytelenebb külsejű nők miért engedékenyebbek a monogámia kérdésében?

Egy YouTube-videós nőtől hallottam (aki el van hízva, és korántsem volt szép arcra), hogy egyáltalán nem zavarná, ha a férje valaki mással lefeküdne.

Nem sokkal később olvastam egy másik videós nő bejegyzését, aki bár nem fedi fel a külsejét, magát kövérnek és nem szépnek írja le, hogy egy betegség miatt két hónapig nem tudott szexelni, és azt mondta a párjának, hogy nyugodtan járjon prostituálthoz vagy feküdjön le mással, mert őt ez nem zavarná.

Facebookon is vannak érdekes csoportok, például a szexualitás témájában, ahol gyakran az előnytelen külsejű nők írják, hogy megengedik a férfiaknak a félrelépést.

Gyönyörű nőktől ilyesmit nem hallani ők azonnal szakítanának a párjukkal, ha megcsalná őket (kivéve, ha a férfi gazdag). De egy átlagos kapcsolatban azonban ezt biztosan nem tűrnék el.

Szóval, akik nem tartják magukat szépnek, ti úgy vagytok vele, hogy örültök, hogy egyáltalán van párotok, és ezért nézitek el a hűtlenséget, mert tudjátok, hogy hozzátok úgysem lehetne hűséges? Vagy ezzel kompenzáltok? Például így: ‘Látod, Pista, ronda vagyok, de én nem vagyok féltékeny, sőt annyira szeretlek, hogy megengedem, hogy félrelépj, mert nekem csak te számítasz.’ (A lány, aki beteg volt, ezzel érvelt, hogy annyira szereti.)

A kövér nőknél amúgyis van egy kompenzálás pl nagyszájúak. Ez is olyasmi lehet, hogy szexuálisan extrábbnak akarja magát mutatni?