Hogyan lehet egy hosszútávú, monogám kapcsolatban megőrizni a vágyat az intimitás megléte mellett?

Perel néni hülye, és sose volt része jó szexben.

Most ez egy hülye példának tűnhet, de azért gondold végig: szerinted a maszturbálást meg lehet unni? Mindig ugyanazzal, ugyanúgy...

Közben meg tele a világ olyanokkal, akik kóros mértékben függnek tőle. A többség meg egyszerűen azért csinálja, mert jó érzés.

A hosszú távú kapcsolatban is ilyen a jó szex: azért kívánod, mert tudod, hogy jó lesz. Van, hogy "csak" jó, máskor nagyon jó, időnként meg ku.rva jó. Nincs tabu, nincs feszengés meg szégyenlősség, oda-vissza ismered a másik testét és a nemi szervét, mint a sajátod, sőt jobban. Tudod, hogy kell két perc alatt orgazmushoz juttatni, de azt is, hogy tudod elnyújtani egy órán át. Mi a másikra nézünk, és tudjuk, hogy most gyendég-bújós szex lesz, vagy bevadulunk, esetleg egy kis perverzkedés is jöhet.

Sokan ott rontják el, hogy a kapcsolatban úgy tekintenek a szexre, hogy az nekik jár, nem kell tenni érte semmit. Nem lehet rá nemet mondani. Nem kell érte megdolgozni.

De, kell. Nagyon is.

Gondolj bele: hány olyan házasság van, ahol egymást nem kívánják, de a szeretővel minden működik. Hja, kérem, egyszer probáld ki a szeretővel, hogy egész nap cseszteted, bunkón kéred el a sót is, aztán este az az előjáték, hogy dugunk?

Vagy: inkább próbáld ki a házastársaddal, hogy keresed a kedvét, itt-ott hozzáérsz, a fülébe súgod, hogy kívánod, és este ki fogod kötni az ágytámlához. Jé, működik a vágy és lesz szex.

"Esther Perel szerint ez a két dolog teljesen ellentétes egymással."

Szerintem meg nem.

"Elég csak arra gondolni, mi történik egy kapcsolatban, ha a másik félrelép, ha féltékenyek leszünk, hogy mi történik egy nagy veszekedés után. Ilyenkor rádöbbenünk a köztünk lévő távolságra, hogy a másik nem feltétlenül az, akinek a hétköznapokban látjuk, és ettől más szemmel nézünk rá: vonzónak, izgalmasnak látjuk."

Én azt hittem, megcsalás után az emberek többsége undort érez a párja iránt, nem szexuális izgalmat. Veszekedés után pedig én személy szerint megbántottnak vagy dühösnek érzem magamat, nem felajzottnak (monjuk van az a típus, aki mindenféle apróságon összekap, aztán rögtön ki is békülnek, nekik talán ez ajzószer, de én például nem szeretek feleslegesen veszekedni).

"Most ez egy hülye példának tűnhet, de azért gondold végig: szerinted a maszturbálást meg lehet unni? Mindig ugyanazzal, ugyanúgy..."

Ez tényleg egy hülye példa, ugyanis a masztit leginkább azért nem unjuk meg, mert közben teljesen szabadon fantáziálhatunk bármiről és bárkiről. Mit szólna a párod, ha a vele való szex közben minden alkalommal újabb és újabb emberről fantáziálnál?

"A hosszú távú kapcsolatban is ilyen a jó szex: azért kívánod, mert tudod, hogy jó lesz. Van, hogy "csak" jó, máskor nagyon jó, időnként meg ku.rva jó. Nincs tabu, nincs feszengés meg szégyenlősség, oda-vissza ismered a másik testét és a nemi szervét, mint a sajátod, sőt jobban."

Pont ezért unalmas. Már mindent tudsz, már semmi újdonság, semmi izgalom, tényleg mintha magadhoz nyúlnál. Habitustól függően az ember előbb-utóbb mindenre ráun, ha nincs újdonság. Nem csak szexben, hanem bármi másban is. Itt van pl. a Barátok közt, egykor sokak hétköznapjainak kellemes esti kikapcsolódása: már az is kisebb csoda, hogy egyesek húsz éven át nézni tudták, de ők is leginkább azért, mert amikor kezdett kifulladni egy karakter, kitaláltak neki valami váratlan történést, vagy egyszerűen kiírták a sorozatból, és behoztak helyette újat.

Nemrég egy ismerősöm osztott meg egy bölcsességet Simone Weil-től, ami kivételesen tetszett és elgondolkodtatott:

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."

Ez lehet a kulcs.