Nagyon utálom a barátnőm kutyáját. Más is érzett már így?

9 én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon más a hozzáállás. Pl a bújás, amit exem nehezményezett. És örülök neki, mert kötődést és szeretetet jelent, de van, hogy nekem is sok a bújás. De, a hiszti, meg a bántás, elutasítás helyett megoldást keresek, mert egyrészt a cica nem értheti, miért zavar a szeretet kifejezése, nem értheti, hogy szociálisan kimerültem és sok most nekem. Másrészt neki egész nap nem jutott érintés, alap, hogy követeli. Nálam erre az a megoldás, hogy addig "tiltom", amíg megtaláljuk azt a helyet, ahol hozzámbújhat, anélkül, hogy terhelne.

Mivel ez "szokásunk" a cica pontosan tudja, hogy lesz megoldás, ha eleget próbálkozik és a végén mindketten elégedettek leszünk. De ahhoz, hogy ilyen szokásokat kialakítson az ember türelem, idő és akarat kell. Ha lezárja annyival, hogy "f@szért" jön oda, akkor soha nem lesz meg a "közös nyelv". Úgy meg rohadt idegesítő lehet (ahogy egy másik felnőtt, vagy egy gyerek is irritáló, ha nem értitek egymást)

10, itt azért nem sokat tudtunk meg arról, hogy mi van megtanítva a kutyának. Az, hogy felmegy a kanapétara nem neveletlenség. Az ugrálás az, illetve ezt a nyalakszik nekem nem tiszta. Ha nem adod oda a kezed, gondolom nem nyalja meg és máris nem kell megmosni. Persze, lehet neveletlenség a dolog mögött. Az ugrálás itt az egyetlen valós neveletlenség szerintem. Az meg, hogy felviszi a játékait a kanapéra, ahova felmehet szerintem normális (ha már felmehet) az álmában hang kiadást meg nem is tudom értelmezni, mint "hiba". Ahogy azt sem, hogy kéri a figyelmet. Ha egyáltalán ezt jelenti az, hogy a kanapé körül baszakszik.

Értem, hogy fekhetne vigyázban a helyén, amíg hozzá nem szólnak, (ami a másik véglet és a leírás alapján a kérdező vágya) de a leírás alapján nem egy teljesen neveletlen kutya szerintem.

A faja kérlek szépen kutya!

Párod ebből a szempontból buta...nem fogja úgy érezni a kutya, ha nem mehet fel az ágyra.

Vagy elfogadod vagy nem. Más nincs.

Ez is olyan, mint amikor gyerekessel jössz össze. Vagy lelépsz, vagy elfogadod és belerázódsz az "apa szerepbe".

Ezeknek egy része olyan, amit el kell fogadni, például, hogy álmában hangokat ad ki.

Másrészt meg lehet ezt kezelni. Ilyen szempontból tényleg olyanok, mint a gyerekek, hamar megtanulja, hogy mit lehet a "maminál", és mit engedsz meg te. Húzz határokat, hogy pl amíg szexeltek, ne legyen a szobában. Amikor te ott vagy, nem aludhat az ágy lábánál.

Cserébe te is kicsit foglalkozz vele, nevelgesd, tanítgasd. Hiszen nem az a cél, hogy a kutya megutáljon vagy féltékeny legyen. (Ebben az esetben te fogsz menni, ezt te is tudod.)

Nézz videókat, sokat segít!

Persze a legelső lépés az lenne, ha erről őszintén tudnál beszélgetni a barátnőddel. Kezdd azzal, hogy ha hosszú távon tervezték együtt, akkor jó, ha előbb megegyeztek a közös nevelési elvekben. Például ha összeköltöztök, akkor te nem szeretnéd, hogy a kutya a kanapén legyen. Stb, stb. Ezt a beszélgetést bevezetheted úgy, hogy viszel a kutyának egy fekhelyet, egy játékot, meg egy nasit.

(Amúgy duplán kifizetődik, ha szellemileg fárasztod le a kutyát. Gyorsabb, mint a séta.😉)

Én is utáltam az exem kutyáját, agresszív volt, ha átment vendég akkor egyből megharapta full erősen a kezét, emiatt el is lett zárva arra az időre, amíg a kerten átmegy az ember a házba. Volt, akit úgy megharapott, hogy nyomot is hagyott rajta, sebes maradt. Nem akart a család megszabadulni tőle és még én voltam a f.asz ha meg mertem mondani hogy nem kedvelem. Szó szerint féltem tőle, egyszer azt álmodtam, hogy kerget és frankón sírva keltem fel.

Nem volt megoldás igazából maradt a kutya olyan amilyen leszarta mindenki, a kapcsolatnak azóta vége, fogalmam sincs, náluk van e még a dög.