Barátnőm a kutyáját még étkezéskor is felrakja magunk mellé a székre, sőt alváskor is fenn van az ágyon. Mondtam neki h legalább alváskor ne legyen az ágyon. Más is tapasztalt ilyet?

Minden alvasnal a matraconon fekszik. Kell a szeretet.

Fozok magunknak: ugyanazt a dietas kajat esszuk.

Etkezeskor a sorrend fontos. Eloszor mi eszunk. Utana akutya!!

Baratnod igenyli a szeretetet. O normalis varosi no.

Alapszabály!

Ha arra ébredsz, hogy nyalják a golyóid, csak az elélvezésed után nézd meg, hogy a csaj, vagy a kutya volt-e!

Az en kutyám is velem alszik, olyan pasi nem kene akit ez zavar.

Szekre viszont nem rakom fel wtf

A kutyám csak annyira koszos, mint én. Ha a kutyával nem akar aludni, hogy veszi a bátorságot, hogy velem aludjon, mi több, szexeljen?

Mikor az ember párt választ, nem egy embert választ, hanem annak az egész életét. A családját, abban az állapotban ahogy tartja velük a kapcsolatot, a barátait, ha van, a gyerekét, az életvitelét, jó és rossz szokásait. Akinek nem tetszik a sütemény a csokidísz alatt, az ne akarja leenni róla a csokidíszt, mert csak ő lesz gusztustalan. Ha lesz egy párod, azzal passzolnod kell a legtöbb dologban ahhoz, hogy működjön együtt az élet. Vannak dolgok, amikben a másikkal lehet csiszolódni, de ha valakit nem tudsz elfogadni úgy, ahogy épp megismered, akkor neked nincs helyed az ő életében.

Nekem egy fontos szempont, hogy a szeretett kiskedvencem velem aludjon. A férjem is ezt támogatja (az ő nyakában alszik kicsi kora óta). És rengeteg férfi van, aki teljesen rendben van ezzel a dologgal. Nem ítélem el azt, akinek ez nem fér bele, nekem sem fér bele sokminden, ami másnak csak eg, ártatlan apróság vagy alap dolog. De nem is szorulok (szorultm) rá, hogy egy ilyen embert válasszak és vele veszekedjek meg miatta alakítsam át a kutyámmal a kapcsolatomat. Szabad ember vagyok, elsősorban ahhoz kerestem társat, ahogy éltem, nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak, nem vagyok már tini.