Nagyon utálom a barátnőm kutyáját. Más is érzett már így?

Hát, átérzem, én nő vagyok és amúgy nagyon szeretem az állatokat, de utálom, amikor úgy vannak kezelve, mint valami szőrös kisbaba, amit folyamatosan abajgatni kell.

Az meg eleve marha gáz, ha a kutya fel van engedve a kanapéra, ágyba, és egyáltalán semmi szabály és határhúzás nincs az életében. Mivel a kutya falkaállat, jellemzően szorongást és depressziót okoz náluk, ha nincs egy határozott következetes gazdájuk.

Sajna nem tudok rá megoldást, megpróbálhatod megbeszélni vele, de sztem nem fog hajlani kompromisszumra. Ha esetleg gyereketek lesz később, ugyanígy más nevelési elveitek lesznek valószínűleg.

Engem csak akkor idegesitenek ezek a kis ölebek ha agresszivak, ez is az?

Ha kedves meg hagyja magát simogatni akkor nem gond majd megszereted.

Kutyás nőként írom

Ezek a kis ölebek gyakran nincsenek nevelve, utcán is nemegyszer ezt tapasztalom. Minden meg van nekik engedve, nincsenek határok húzva, mindenki szépen alkalmazkodjon csak hozzájuk. Nekem is kistestű kutyám van (tacskó), és kellenek a szabályok. Nálunk ha kezd a kutya túl "sok" lenni és pláne ha vannak nálunk, akkor a helyére küldöm és akkor bemegy a kosarába.

A barátnőddel kéne megbeszélni, hogy neked ez így nem komfortos, legyen egy helye a kutyának, mert téged zavar az ágyban/kanapén.

Barátnőm a szüleinél lakik egy panellakásban

3 macskájuk van ami

Nem szeretem a macskákat,nem szeretek náluk lenni,mindenhol macskaszag,macskaszőr van.

Tüsszögök is tőlük.

Nem beszélve a macskák éjfél utáni viselkedésükről,nem egyszer a szívbajt hozták rám.

Mostanában nézegetünk albérletek,mert összeköltöznénk a barátnőmmel.Mondogatta a barátnőm,hogy az egyik macskát is vigyük magunkkal.

De világossá tettem számára,hogy szó se lehet róla.

Gondolj bele, hogyan lesz ebből összeköltözés?

Nem tudom hány éves a kutya, de 15 évet lazán elélnek a kistestűek. Akarsz még egy év tizedet, ami közben ezen feszülsz? Arról nem beszélve, hogy ha ez a kutya elmegy, valószínűleg szeretne majd másikat a lány, mert szeret állatot tartani.

Egyre több lesz benned a feszültség, mert a kutya alapvető dolgai is idegesítenek már most. Szorozd meg ezt évekkel... lesz itt vita bőven.

Ha valaki nem viseli a lakásban tartott állatot, az ne jöjjön össze állattartóval.

Nekem két macskám és egy kutyám van. Volt már szakítás a macskáim miatt. Hasonló kifogásai voltak az exemnek. Szőrösek és hullik a szőrük, van pofájuk hozzábújni, ha leül, leverik a széthagyott cuccokat játék közben (érdekes, nekem egyetlen poharat vertek le lassan 5 év alatt... nem azok a lelököm a pultról, mert az vicces típusú macskák), nem hagyhatja őrizetlenül az ételét (aláírom, az egyik ilyen téren pofátlan) és ő ezért nem tud felszabadult lenni, meg nem érzi otthon magát. Elfogadtam, hogy így érez és szakítottunk. A macskák maradtak, ő távozott.

Ha valaki nem állattartó típus, az ismerje fel ezt időben. Mindegy akarsz-e szakítani, fogtok. Lehet, hogy évek alatt cseszi el teljesen a kapcsolatot ez a megoldhatatlan feszültség, de meg fog történni.

Ha a kutya nem is megy fel a kanapéra (az enyém se jöhet) akkor is lesznek szétszórt játékai, akkor is vágyni fog a figyelemre (gondolom te se egy távoli sarokban ülve képzeled a másikkal töltött időt), sőt egyre több figyelemre lesz szüksége ahogy öregszik. És egyre több "baj" lesz vele, meg egyre több anyagi kiadás.