Hogy lehet egy nővel így vitatkozni?

Nem igazán érdekli amit mondok. Csak az számít neki, hogy jól kibeszélhesse magát, engem szóban jól megalázhasson, közölje vélt és valós hibáimat. Nem számít, ha előző nap kirándulni voltunk ahol mindent én álltam, nagyon jól érezte magát. Mintha meg sem történt volna. Semmi hála nincs benne. Sem empátia. Sokkal inkább rosszindulat vezérli.

"Sajnos" annyira összekötöttük már az életünket korábban hogy igen komplikált és nehéz lenne külön utakon folytatni. Így marad a próbálkozás, hogy megértsem ezt a fajta viselkedést, és tudjam valahogy kezelni. Mert nem én vagyok az egyetlen akivel ilyen, még a saját családjával sem rest "harcba szállni".