Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban szoktatok, érdemes politikáról beszélni, vitatkozni? Ér a (magyar) politika annyit, hogy összevessz egy olyan emberrel akit egyébként szeretsz?
Szerintem az, hogy ki milyen politikai hovatartozással rendelkezik az azért sokat elmond az ember erkölcsrendszeréről és értékrendjéről is, ami szerintem egy párkapcsolatban, sőt közeli barátok esetében is alapvető fontosságú.
Nyilván alapvető eltérések esetében problémás ez, én pl. nem szívesen barátkoznék, pláne nem randiznék olyannal, akivel nem egyezik az értékrendünk vagy az alapvető elképzelésünk pl. gyereknevelés/család ill. pénzügyek terén.
Itt most nem maga a magyar politika a lényeg. Mert az mind tudjuk, milyen.
Engem inkább a "Miért rájuk?" szokott érdekelni. Sokkal fontosabbak az indokok, mert abból a gondolkodásmód, a hozzáállás és mégnagyon sok minden leszűrhető.
Illetve persze az egészhez való hozzáállás sem mindegy. Igen, hulladék az itthoni politikai felhozatal. Tudjuk, de azért nekem imponál, ha mindezek ellenére is képes szavazni az országának jobbat akarva.
Egyszer egy vasárnapi ebéd alkalmával történt ez meg.
Én vérbeli Fideszes voltam, de annyira hogy párttag, és megyei közgyűlésben is benne voltam.
Akivel összehozott az élet, hát mit ad az élet, mszp-s volt, de politikus családból.Nem akarom írni kinek a lánya, mert forrna csak az indulat.
Szóval már együtt éltünk, kisebb nagyobb viták azért voltak a politika miatt, mire sor került az első és utolsó vasárnapi ebédre...utána egy hétre rá különköltöztünk.
Egyszer felhívott minket az anyja, hogy vasárnap várnak minket.Hűhaaaaaaaa mondom, már láttam előre, milyen beszélgetések lesznek ott.
Mentünk is délelőtt, a pár mondat szevasz hogy vagy után jött a politika.
Elsőnek csak finomkodva,utána már egyre keményebben.
Mire az ebédet anyuka tálalni akarta, már fröcsögött mindenki, após vagy 1 doboz cigit elszívott pár óra alatt, már pálinkát is elkezdte tölteni.
Aztán jött a finálé, olyan volt mint a vulkán ami fortyog aztán durran egyet és kitör.Első kanál levest épp hogy lenyeltem, mikor az após benyögi, hogy ha nincs viktor meg a közmunkaprogram, akkor még mindig a gyurcsány korszak segélyrendszerében élnénk...
Na itt borult a bili.Fél óra olyan veszekedés volt, hogy már dagadtak mindenkinek az erek a nyakán, erre após már kidülledő, fröcsögő nyállal, akkor nyald a viktor seggét, a lányomat meg ne nyalogasd...itt volt egy kis hatásszünet,erre én...a feri valaga neked finomabb lenne mit a feleségedé...
Naaa itt volt az a pont, amit nem akarok leírni mi történt.Még szomszédok is kinn voltak már az udvaron mikor elmentem.
Este már megbeszéltük a barátnőmmel, hogy összepakol, és megy vissza a szüleihez.
egy hét volt, hátha változik a véleményünk.
De hétvégén jöttek a cuccaiért a szülei, a lányuk akkor már otthon aludt.
Szóval azóta soha többet politikus csaj.
A rokonaimmal nem vagyok hajlandó, mert (sajnálom) nem elég intelligensek hozzá, hogy kulturáltan beszélgessünk. Néhány barátom sem. De a párommal szoktunk egymásnak híreket linkelni és annak kapcsán beszélni is a politikáról. Szerencsére nagyon hasonlóan gondolkodunk, ugyanarra szavaztunk az előválasztáson is és ugyanarra fogunk szavazni a választásokon is. Ha mással szimpatizálna, de ugyanilyen kulturáltan és tájékozottan sorakoztatná fel az érveket, ugyanúgy elfogadnám. Lehet, hogy meg is tudna győzni, nem tudom. De a kulcs nálam abban van, hogy valaki ésszerűen adja elő a véleményét, nem minősítgetve az enyémet.
Nem akarok konkrétumokat mondani, vitatkoztam már pár olyan emberrel, akivel nem ugyanazt preferáltuk. Én tudományos cikkeket linkeltem arról, miért nem tartok helyesnek egy-egy ötletet akár köznevelési, akár társadalmi szempontból, ő csak az apja példájáig és mítoszokig jutott. Aztán mikor ezekre kulturáltan rácáfoltam, én voltam elmondva mindennek, elindult a várva várt személyeskedés azonnal. Na, ilyen emberrel nem vagyok hajlandó kapcsolatban lenni.
1-es arra gondolok ha nem egyeznek a vélemények...
2-es: igen, sokat elmondana az ember értékrendjéről... akkor, hogyha az egyes pártoknak lenne értékrendje, filozófiája, programja, stb.. bár most őszintén, van különbség a pártok között? mindegyik populista, azt mondja amit a szavazó hallani akar.. nálunk a családban 5 ember kb 5 különböző pártra szavazna.. mégis egy család vagyunk, szeretjük egymást.. az értékrend is nyilvánvaló, mindig megbízhatunk egymásban. mégis a politika indulatokat szül, tönkretesz békés ünnepeket..
ugyanez a helyzet a párkapcsolatban is. a barátnőmmel habár a nézetek nagyrésze azonos, vannak apróbb eltérések. pont ezek az eltérések azok, amire az átlag magyar már kardot ránt, és minimum megölné a másikat.
ami amúgy közös bennünk, hogy a nézetünk radikális, ahogy ez egy fiatalhoz illik. emiatt egyébként egy jelenlegi pár sem képvisel minket, max épp-hogy. szóval max húzni tudunk valamilyen irányba...
szoktunk vitázni, szerencsére nem olyan h kinyírnánk egymást, de azért rossz szájízzel vagyunk egy ilyen után. pl. hiába érvelek jobban mint ő, ha úgymond meggyőzöm vagy épp "legyőzöm", egyfajta ürességet érzek. nem olyan mint egy kocsmai beszélgetésen egy random nagyszájú ismerőst meggyőzni valamiről. kicsit olyan érzésem van tőle, hogy én most egy lépést tettem affelé hogy ne legyünk boldogak együtt. mert ilyen hülyeségen vitatkozunk, mint a magyar politika. ami/akik (és most elnézést a 4-es válaszolótól, dehát tisztelet a kivételnek) azt sem érdemelné meg, hogy egy átlag állampolgár beletörölje a cipőjét...
5-ös: egyébként a barátnőm nagyon intelligens, egyikünk se egy tudós persze, de hasonlóan intelligensnek tartom magunkat..
De ha körbenézel a magyar színtéren, még akadémiai professzorok is képesek orbitális baromságokat mondani, ha politikára terelődik a szó.
Egyszóval az intelligencia meg a magyar politika szerintem köszönőviszonyban sincs egymással.
Persze egy-egy kérdésen (gazdaság, melegek stb) el lehet vitatkozni kultúráltan ezzel nincs is baj, csak borzasztóan sok idő, mire a pártpolitika mocsarából először kimossuk ezeket a problémákat, és a magyar pártpolitikától függetlenül próbálunk vitatkozni.
És ezzel el is értünka probléma lényegéhez, hogy a magyar pártpolitika az, amiről (legalábbis énszerintem) nagyon nehéz épkézláb, intelligens vitát folytatni
7
Sajnos sosem lehet tudni, hogy kiből hozza ki ez a téma az állatot. Én több egyetemi évfolyamtársam is töröltem az ismerőseim közül, mert olyan utálkozó, politikai témájú tartalmakat osztogattak meg Facebookon, hogy őszintén nem hiányzott néhány általam követett híroldal egy-egy elkapott cikkje mellé. Azalatt sem nézem már a kommenteket, különben már embergyűlölő lennék. :D
Én sosem úgy tekintettem a politikára, hogy pártok harca vagy emberekhez ragaszkodás. Az egyik kedvenc idézetem így szól: "Attack the idea, not the person." Én általában ötletekről, törvényjavaslatokról, pártprogramokról beszélgetek, leválasztva ezt az egészet az emberekről, sérelmekről, pártokról. A párommal is általában ezen a szinten vitatjuk meg a dolgokat. Én simán elismerem, ha annak van épp jó ötlete, aki nem a kiskedvencem. És azt is, ha az én választottam csinál épp hülyeséget.
Szerencsére nem mi vagyunk az egyedüliek, akikkel lehet így beszélni, legutóbb egy sörözésen például egész jól működött egy hasonló beszélgetés, de nagyon erősen hiányzik a vitakultúra az emberekből. Ilyen oktatás mellett valahogy nem lep meg.
Fideszessel pl alapból nem lennék. Sem rasszistával, homofóbbal, antiszemitával. Egyszerűen semmilyen szinten nem tudnánk egy épkézláb beszélgetést folytatni.
Most az, hogy valaki a Dobrevre szavaz, valaki meg a Karácsonyra viszont nem érdekel. Szóval nem nagyon szoktunk vitatkozni, mert az alapok egyeznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!