Főleg nők, lányok, Jogosan esik rosszul ? 19L

9-es, addigra már 5 éve egy párt alkotnak. Ha akkor nem lesz gyerek, akkor mikor? Mégis mire várjanak? Ez a pasi nem akar semmi komolyat a kérdezőtől.

Én annyit mondtam volna a helyében, hogy az még nagyon sok idő, és nem tudjuk, hogy hogyan alakul az életünk. Vagy ha soha, de soha nem akar gyereket, azt is meg lehet mondani, akkor a nő tudja, hogy rossz férfival van együtt, nem azonosak a célok.

Értem én, hogy 19 évesen ijesztő, ha azzal áll elő a barátnőd, hogy gyereket akar. De a kérdező nem azt mondta, hogy most akar, vagy jövő hónapban, csak felvázolta a jövőbeli terveit. Ilyen csúnyán lehurrogni valakit nem való. Szerintem a pasi egész személyisége nagyon gáz.

Nekem is volt olyan pasim, akinek mondtam valami hasonlót, és ő annyit mondott, hogy nem tudja még mit hoz a jövő, ő egyelőre csak élvezni akarja a társaságomat. Ez sem volt szép, de nem is ilyen bunkó. Persze azonnal tudtam, hogy nem ő lesz gyermekeim apja.

A férjemnek is mondtam fél év után, és azt mondta, hogy persze, ő is akar majd családot, valamikor a jövőben. Szerintem ebben nincs semmi. Azt sem lehet tudni, egy fél éves kapcsolatban, hogy 5 év múlva együtt lesznek-e még. Annyit kellett volna mondani, hogy persze, majd meglátjuk.

Én 35 évesen jöttem össze az előző párommal, ő akkor volt 30.

4 évig voltunk együtt, és az első félév környékén elkezdte mondogatni a gyerek témát.

Valamiért - én sem pontosan tudom, hogy miért, de - valahol legbelül elkezdtem tiltakozni ez ellen.

Mikor témába került, még mondtam, hogy persze, oké.

Hiszen még én is vágyom gyerekre valójában.

De aztán ahogy egyre többet emlegette, és egyre többet hozta fel, hogy most már lassan el kéne kezdeni a gyerek-projektet, valami átkattant bennem végleg.

Eleinte csak úgy adódtak a kifogások, hogy van még gumi, azt használjuk el, aztán nem veszünk többet, most költözünk, most ne kapkodjunk még ezzel, nem tudunk rá odafigyelni, most épp munkahelyi stressz van, fáradtak vagyunk, most covidos vagy, ne is nyáladzunk inkább.

Aztán azt vettem észre, hogy már hetek óta nem is szexeltünk mindig más valamiért.

Persze közben hiányzott, de mégis jó volt ez így.

Végül már kifejezetten kerestem a kibúvókat, hogy most épp miért ne.

Aztán meg már konkrétan büntetéseket osztogattam különféle főleg mondvacsinált kifogások miatt, hogy most haragszom rád, ezért nem duglak meg 2 hétig, ez a büntetésed.

Aztán mikor már a falat kaparta és kis híján megerőszakolni mászott rám, hogy márpedig most akkor is felszoplak és beleülök ha addig élek is, akkor már amiatt büntettem, hogy most büntiben vagy, ezért még 2 hónap hosszabbítás jön.

A vége az lett, hogy az utolsó 1-1,5 évben már egyáltalán nem szexeltünk.

Ő szépen ujjazgatta magát, én meg a fürdőben vertem ki.

Mondjuk ő nem csinált belőle titkot, volt olyan is, hogy közölte, ő most maszturbál a takaró alatt épp, és még olyan is volt, hogy megmutatta, nem viccel, és csatlakozhatnék én is...

Én mondjuk próbáltam úgy csinálni, hogy ne tudjon róla, de nyilván sejtette azért...

4 év környékén elege lett, és elsírta magát egyszer, hogy ő már ezt nem bírja, és inkább mondjam meg ha nem akarok tőle gyereket, és azért nem akarok szexelni vele.

Megmondtam.

Kiborult, 2 napig bőgött, aztán keresett egy albérletet és elköltözött 1 hét alatt.

Ha majd pár éve már egy párt alkotnak, saját lábon állnak, megszerezték az elképzelt végzettségeket, meg egy kis munkatapasztalatot és tőkét, átmentek pár kapcsolati hullámvölgyön. Igazin, nem olyan tinidrámán, hogy nyersen szólt vissza a párom.

Meg persze mindkettőjük személyisége felnőtté érett, na, akkor lehet gondolkodni, hogy egy csöpségért felelősséget vállaljanak.

Nincs igaza, sőt akkor sem lecseszni kellene ha nem ért veled egyet.

Szerintem ő nem akar még, ez a baja.