Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig lehet ezt eltűrni? Lépnem kellene?
Sokszor írtam már erre az oldalra más-más kategóriába.
Tanácsot kérnék, hátha más is járt ebbe a cipoőbe.
Férjemmel 7 éve vagyunk együtt, a vízválasztó ami igaz is, sokszor érzem azt, hogy elegem van és nem akarok tovább így élni. Ebből 4 éve élünk külön a szüleitől.
Úgy érzem már egy ideje, ha nem is teljesen, de minimisan elnyomnak, nem véletlen a többes szám.
Pár éve mikor beütött a Covid, a párom és édesanyja, kb követelte, hogy ne menjek vissza dolgozni, mert ő fél a Covidtól és inkább eltartanak, hozzátenném, hogy nem szegényem.
Hülye voltam belementem, mert nem akartam még több feszültséget, ugyanis előtte majdnem 1 hónappal majdnem szakítottunk.
Aztán terhes lettem az első gyermekünkkel. Itt szintén hülye voltam, mivel hagytam, hogy rábeszéljenek a császármetszésre, itt se akartam több feszültséget, mivel a terhesség elején majdnem meg kellett műteni egy ciszta miatt így nem akartam még ezen is stresszelni, plusz telebeszélték a fejemet, hogy mi van ha a gyerek fogyatékos lesz, mert beszorul a szülőcsatornába, és akkor vaakumozni kell stb. és már kb pánikrohamjaim és rémálmaim voltak a szüléssel kkapcsolatba.
Itt mindig a férjem édesanyja generálta a problémákat.
Ahogy teltek az évek egyre többször lettek pánikrohamjaim, egyre többször vagyok úgy, hogy egydül nem megyek inkább el sehova, nagyon sok negatív gondolatom is van.
Aztán külön lakrészt kaptunk, így úgymond külön költöztünk.
Utána pedig terhes lettem a második gyermekemmel. Itt érdekes nem szóltak bele a szülésbe, de sajnos az elöző miatt császármetszéssel szültem megint.
Ahol élünk település. Hát szerettem itt lakni egy ideig, most viszont ez a hely egyre rosszabb, nincs se gyerekorvos, se felnőtt, se gyógyszertár, kb egy csomag pelenkáért kocsiba kell ülni, konkrétan depressziós lettem és majdnem minden nap sírok. Minden nap az jár a fejembe, hogy mikor költözhetünk már el végre stb. Férjem viszont ennek érdekében semmit sem tesz. Nem érdekli, hogy én, hogy érzek, ezt el is mondta, hogy inkább érezzek így mint, hogy egy valag pénzt fizessen albérletre.
A másik ami nagyon zavar a vezetés. Amikor összejöttünk rá 10 napra autóbalesetünk volt. Utána pár évre rá megszereztem a jogosítványomat. A mai napig félek a nagy sebességtől, 100 felett, így autópályán nem vezetek, viszont nagyon szeretnék Pesten vezetni egyszer, viszont a férjem " nem engedi " állandóan azzal jön, hogy ott nagy a forgalom, haladni kell, mi van ha összetöröm a kocsit, ideges leszek nem tudok úgy odafigyelni stb.
Mondanám, hogy gyerekekkel sokat van és segít. Kb 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kelt fel hozzájuk éjszaka megetetni őket, hogy én tudjak pihenni.
Vagy, hogy hányszor vitte el magától fürdetni őket. Ha megkérem vagy elviszi őket vsgy rávágja, hogy nem és akkor ennyi.
Ő bármire mondhat nemet én nem tehetem meg mert én vagyok az anyjuk.
Tudom, hogy ő dolgozik, és én meg itthon vagyok, de azt gondoltam, hogy ennél többet fog segíteni. Anyósom szerint álomvilágba élek és nski se volt segítsége.
Úgy gondoltam, hogy így, hogy már külön élünk,boldogabb leszek, de mostanába úgy érzem nem vagyok az.
Anyukámékkal nem jó a kapcsolatom, hozzájuk nem akarnék visszamenni.
Na meg állandóan azzal jön mindenki, hogy 2 gyereknek kinek kellenék? Ami lehet igaz is.
Most tudatosult csak bennem az elmúlt évek, úgymond elnyomása? Nem is tudom minek lehet ezt mondani.
Bocsánat, ha hosszú és össze vissza van, de csak írtam a dolgokat ahogy eszembe jutottak.
válasza:Akinilyen buta azzal mit lehet kezdeni?
Milyen kényszerített kapcsolat???
Senki nem kötelezte semmire! Választotta! Jó kifogás!
Menj el, ahogy neked jó!
De könyörgöm!!!
Ne szülj többet!!!
válasza:Valamiben hasonló a helyzetünk. Én is 2 gyerekkel vagyok, szinte egyedül, mert a férjem a munkája miatt folyton úton van.
Én sem dolgozok. A férjem tart el.Az országban senkim sincs (anyu külföldön, apu meghalt, testvéreim nincsenek). Még menni sincs hová.
Nem tudom milyen munkára kellenék, pedig van diplomám. Teljesen kizökkentem a munka világából. Azt sem tudom mennyi pénz kellene hármunkra , ha esetleg lelépnék. Fizetnének-e annyit egyáltalán a munkahelyen? Nyomorogni nem akarok.
válasza: válasza:Készíts egy menekülési tervet. Kezd el kicsiben, keress munkát, gyűjts tartalékot, tartsd szem előtt a célt, aztán, ha megalapoztad, ugorj a gyerekekkel. Ez egyrészt megoldja a problémádat, másrészt addig se érzed azt, hogy csapdába szorultál, hiszen aktívan építed a kiutat.
Ez a kapcsolat sose volt jó. Most, hogy ezt felismerted, ne ezen, vagy az elveszett èveken keseregj, hanem indulj tovább, találd ki, mi lesz a követlező lépés. Kapcsolatod előbb, utóbb lesz, akárhány gyerekkel is, nem az a legfontosabb.
Azt döntsd el, hogy szerinted hogy jobb neked? Ha maradsz, mert így anyagilag biztonságban vagy, vagy, ha szabad vagy, de instabilabb helyzetben?
Beszélgess egyedül nevelő anyákkal, ismerkedj azzal az életúttal, hogy dönteni tudj. Ha maradsz, akkor konfrontálódj, kicsit késő (nagyon késő) de megpróbálhatsz határokat húzni, amik védenek.
Kb ezeket teheted most.
válasza: válasza:Gyerekek, én napi 10 órákat dolgozom 2 kicsi gyerek mellett, én vagyok a fő kenyérkereső és a gyerekek és a házimunka is 90%-ban az enyém, mert a férjem 12 órázik minden nap. Ilyen kérdéseket olvasva mindig rájövök, hogy valamit nagyon rosszul csinálok 😃 én földhöz verném magam örömömben ha a férjem eltartana és lemenne rólam ez az óriási munkahelyi stressz(multinál vagyok középvezető, nagyon sok felelősség nyomja a vállam)
Ezt csak azért írom, hogy lásd, mindenkinek az kell, ami nem adatott meg. Én nem vágytam karrierre, csak belecsöppentem és sodródom, de az anyagiak miatt ki kell tartanom, mert a férjem keresete nem lenne elég. Tarts ki, szerezz munkát, csak vigyázz, nehogy beüssön a valóság. Hogy elköltözöl albiba, cseszeget a tulaj, nyomorgás van fizutól fizuig, segítség meg még annyi sem mint most. Sajnos, sz@rból nem lehet várat építeni.
válasza: válasza: válasza:Jonnek itt a habzo szaju anyukak lepontozni a valaszom.
Pedig ha csak a ferfi a kenyerkereso akkor egyertelmu hogy sokkal kisebb reszben kell kivenni a reszet a gyereknevelesbol.
Ha mindket fel dolgozik akkor az "igazsagos"az lenne ha mindket fel a hazimunkabol es a nevelesbol kb egyenloen veszi ki a reszet. Ha viszont az egyik fel nem dolgozik akkor az o munkaja lesz a haztartas es a gyerekek. Persze ez nem azt jelenti hogy apuka nem csinal semmit a munkan kivul otthon, de nyilvan lecsokken az otthoni szerepe.
Vagy az igazsagos lenne hogy az apa robotol, penzt keres es aztan meg vegezze el a hazimunka egy reszet plusz nevelje a gyereket?
Az anyanak lesz egy csomo szabadideje bolcsis kortol kezdve, az egesz delelott, ovis korban mar egeszen delutanig.
válasza:19, aztán majd mikor a gyerekek a szemedre vetik, hogy sose láttak még te leszel megsértődve, mi?
Nagyon pályát tévesztettél. A gyerekek mindkét szülőjüket akarják ès mindenkinek ki kell vennie a részét. A jóból meg a rosszból is. Így mondjuk anyuka sem ég ki mire visszamegy dolgozni és közösen épül, szépül a fészek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!