Hazudtam az elején, majd rájöttem fontos nekem, bevallottam, nem dobott ki, maradt "bosszút állni", majd bevallotta, én se dobtam ki. Régóta őszinte vagyok vele, nem hazudok, mégis mindig rosszat feltételez rólam, és kerül. Hogy tudnám helyre hozni?

Elég beteg sztori... A depressziós csaj az álláshirdetésemre jelentkezett, és rögtön ragaszkodtam hozzá, de kellett győzködni (50 ezret ajánlni próbanapra, felvenni valakit referenciának), végül eljött, mert a kedvenc sorozatából (You) a pszichopata főszereplőre emlékeztettem.

Mikor kezdte mondogatni, hogy felmond (utólag mondta, viccből, kíváncsi volt, hogy reagálok), kitaláltam sztorikat, hogy maradjon (elég összetett, manipulatív sztorikat), és maradt, jól elvoltunk, majd valami megváltozott, és elkezdett spontán rosszat gondolni rólam, ami nem volt valóság, aztán végül bevallottam miben hazudtam, és nagy meglepetésemre nem vágott ki, hanem remekül elszórakoztunk, több időt töltöttünk együtt, mint előtte.

Pár hónappal később bevallotta, azért maradt, hogy bosszút álljon (titokban összejött az exével), és azt hitte kidobom, de én sem dobtam ki (nem haragudtam, elvégre az elején én is hazudtam).

A párkapcsolat nem működött, inkább baráti viszonyban voltunk, mindig jól éreztük magunkat, sokat hülyéskedtünk. Aztán elkezdett megint rosszat feltételezni rólam, hogy hazudok neki, nyomozok utána, mindig várta, hogy bevalljak valamit, de nem csináltam semmit, így nem volt mit. Egyszerűen nem hisz nekem, és kerül, elhord mindenféle szemétnek...

Szerintetek hogy lehetne ezt helyre hozni, hogy a barátság megmaradjon? Tényleg annyira hihetetlen, hogy egykor hazudtam neki, de megbántam, bevallottam, és azóta őszinte vagyok? Valamiért állandóan rosszat feltételez rólam...

30 körüliek vagyunk