Hogyan lehet túlélni az évek óta tartó társas magányt?

13 év alatt nekem senki se mondja, de legyen 6 év csak példaként, hogy nem lehet annyi pénzt összegyűjteni, hogy le tudj lépni! Vagy nem lehetne szülőkhöz, barátokhoz fordulni, akár a segélyszervezethez.

Hogyha én tudom, hogy a párom "nárcisztikus", vagy boldogtalan vagyok vele akkor azon vagyok, hogy el tudjam hagyni.

#31

Össze lehetne, de szerinted hány ember gondolkodik előre?Millióból 1.Mind az örök szerelemben hisz, meg a hal a vízben.A figyelmeztető jeleket sem veszik figyelembe.Azt hiszik majd miattuk képes lesz egy ember a jellemén változtatni.Sokan a mesékben hisznek felnőtt korban is.Arról nem beszélve, hogy inkább nyafogni szeretnek, mint kilépni a számukra méltatlan helyzetből.A nyafogástól várják a csodát.A kérdező is ilyen.

Igen, te lehet azon vagy, hogy el tudd hagyni.Sokan meg inkább jajgatnak.Elég nekik annyi, hogy megsajnálják őket.

A kérdezőnek nem fáj még eléggé.A kérdése a bizonyíték rá.

31

Ez nem ilyen egyszerű. Ők már eleve ilyen lelki nyomorékokra mennek rá. Nem egészségesekre hajtanak, mert természetesen azok az x-edik húzásuk után rájuk csapnák az ajtót, ezt ők is tudják.

32

A legnagyobb gáz az ilyen "kicsit sárga, kicsit savanyú, de az enyém" hozzáállásunk szerintem. Nem tudjuk beismerni, hogy csak magunknak képzeltünk mindent, nem létezik.

Nem mennek direkt baszki, azt se tudják, hogy nárcik te magad írtad #33!

Ők csak azt látják, hogy őket senki se érti meg ami jogos mert nem lehet. Magukat védik és igenis képesek érzésekre csak önmagukat helyezik előbbre. De teljesen normális ember is azt csinálja!

Lelép. A kérdező most akkor normális ezek alapján, vagy se? ^^