Hogy vethetnék véget az érzésnek?

4 éve vagyunk házasok a ferjemmel, van 2 gyerekünk. A férjem az utóbbi időben olyan, mintha egy idegen lenne, a gyerekekkel is türelmetlen, velem is sokszor csúnyán beszél, nem ért meg, sokszor beszélgetni is hiába próbálok vele, veszekedés a vége, mert valamit máshogy gondolok, mint ő. Én itthon vagyok még a kisebbel, összesen 3 éve. Nem járok sehova, csak óvodába visszük a nagyot, ha épp nem beteg persze, játszótér és ennyi. Barátok is lekoptak, csak a férjem van nekem, szeretem őt, szeretem azt amilyen volt, ahogyan szeretett és ki is fejezte egyszerű torodessel. Ami most, ha megerolteti magát pár napig tart, aztán megint egy bunkó állat lesz.

Volt nálunk valaki, a család egyik barátja, akivel 1-2 alkalommal futólag találkoztam már , most is csak úgy, mert inkább a férjemhez jott. Pont az a típus külsőre, akiert fiatalabb koromban odavoltam. Akire, ha ránézek, kiszárad a torkom, liftezik a gyomrom. Inkább kerülöm is a tekintetét, mert ijeszto az egész.

És tudom, hogy ez nem feltétlen az ő személye iránt van, hanem magam/magunk miatt. Szeretjük egymást a ferjemmel, de szerintem kicsit belefasultunk a mindennapokba, pedig el tudunk menni kettesben, mert szerencsére anyósom bármikor szívesen van az unokákkal. De akkor is sokszor osszezorrenunk, vagy ha mégsem, az azért van, mert én nem megyek bele a vitába, hanem rahagyom.

Sosem csalnám meg, mert tisztelem és szeretem,csak kicsit dolgozni kéne kettőnkön, mégis van ez az érzés és nem tudom azt a másikat kiverni a fejemből.

Tudom, hogy itt majd kapom a savat, hogy micsoda ribizli vagyok, de úgy érzem belefulladok az egészbe, úgyhogy muszáj volt kiírnom.