Mi lett azokkal a nőkkel, akik rájöttek, hogy rossz embernek szültek gyereket?

10# , 6-os vagyok. Úgy gondolom, ha már én is teljes munkaidőben dolgozom, sok pénzt hozok haza, elvárható lenne, hogy ne az én nyakamban legyen minden itthon.

Pont hogy nem voltam sokat itthon a gyerekkel,16 hónapot, mert kellet a pénz, építkeztünk.

Nekem is lenne ám kedvem csavarogni, nem egy szobor vagyok, hogy elvagyok itt a napoaliban évtizedekig.

Megmondom őszintén, már egy ideje teszek félre rendesen, építem fel a külön életem és ha nem lesz változás, 2 év múlva lépek (akkorra lesz meg az összeg az önerőhöz+némi tartalék esetleg felujításra). Nem igazán foglalkoztat most, hogy lesz e utána férfi vagy nem, jelenleg nem igazán vágyom rá ilyen kapcsolat után, amiben évek óta vagyok.

Hogy mi lett?

Elváltam. 0-ról építettem fel az életem és köszi, tökéletesen megvagyunk. Ja és üzenem az előttem szólóknak, hogy bőven vannak körülöttem férfiak, akik a csillagokat is képesek lennének lehozni azért, hogy velük legyek. Viszont magasabbra tettem a lécet, amit kevesek tudnak megugrani. De mégis akad azért valaki, aki simán átugorja azt a bizonyos lécet.

Mellékesen megjegyzem, egy egyedülálló anyukánál nincs erősebb a világon, aki önállóan egyedül képes megállni a helyét minden téren! Ezért kapósak annyira és egyben tartanak is tőle, hiszen ők azok, akiket nem tudnak olyan simán átverni többé. Mégis ők kellenek a többségnek, akik közül lehet válogatni jócskán. 😉

A, Folytatják a show-t ugyanazzal a személlyel;

B, Folytatják a show-t, de más személlyel úgy, hogy semmit sem tanul az előző kapcsolataiból.

Elköltöztem a gyerekkel, mikor 1,5 éves volt.

Visszamentem dolgozni, eladtam a házat, kifizettem a hitelt, vettem magunknak egy lakást.

Meló, ovi, aztán suli, edzés. Hosszú évekig így ketten.

Nagy sokára találtam társat, de annál jobbat. Neki is van 2 gyereke.