Mondtatok már le a párkapcsolat lehetőségéről is, mert rájöttetek hogy úgymond rossz pasik vagytok? Volt valaki így?

A középiskola sikertelenül telt számomra a nők terén, még a szalagavatón sem táncolt velem egy lány sem. Azért próbálkoztam, de képzelhetitek ... aztán úgy voltam hogy megnyomtam a tanulást hogy jó egyetemre mehessek és legalább legyen jó állásom, biztos anyagi hátterem. Az egyetem alatt is próbálkoztam, néhány bulizós csaj becsúszott, de egy éjszakán kívül nem volt igényük többre. Miután lett munkám, jó fizetésem, elkezdtem úgy élni ahogy mindig is szerettem volna. Például abban az elegáns stílusban tudtam öltözködni amire mindig is vágytam. Eljárok kéthetente egy nagyon jó fodrászhoz, kozmetikushoz (nem vagyok homár, csak problémás a bőröm). Sokat adok magamra, most hogy van pénzem meg is tehetem. Vettem egy két éves felsőkategóriás autót, hitel és a szülői örökség segítségével pedig egy 80nm-es lakást. 5 éve járok konditerembe profi testépítő versenyző segítségével aminek meg lett az eredménye (nem vagyok nagydarab, 80kg izmosan, kockás has a 176-os magasságomhoz)

Mostanáig úgy voltam vele, hogyha nagyon akarok egy nőt mert megfogott, akkor bepróbálkozhatok nála minden további nélkül és reális esélyem van nála. 50-50%! Sokszor játszottam el a gondolattal, hogyha xy nekem tetsző csajhoz odamegyek, akkor alakulhat valami. Teljesen pozitívan fogtam fel a csajozás dolgot, nem gondoltam hogy bármi vesztenivalóm lenne, pláne nem aggódtam amiatt hogy nagyon jó nő a kiszemelt. Egyszerűen úgy gondoltam hogy én mindent megtettem amit tudtam annak érdekében hogy kihozzam magamból a maximumot mind belsőségek, mind külsőségek terén. Ennél többet nyújtani nem tudok.

Telt-múlt az idő, de nem igazán jött össze egy randi sem. Inkább a "legyünkcsakbarátok" mondat hangzott el legtöbbször.

Belső tulajdonságaim mások szerint: kedves, megbízható, jó fej, humoros, "nem az a túl sok". A hátam mögött is ezeket mondják rólam, nem szoktam megbántani, kibeszélni vagy kicsúfolni senkit. Ahol tudok segítek.

Ez idáig nem is foglalkoztam igazán a lepattintásokkal, gondoltam hogy "jé ott egy másik tök helyes csaj" na majd vele megpróbálok összeismerkedni. Nem láttam akadályát hogy miért ne sikerülhetne. Viszont hétvégén találkoztam több nő ismerősömmel, akik leültettek és a következőket mondták nekem:

Minden nő a pasik arcát nézi meg és ha az nincs összhangban a többivel, akkor nem lesz semmi. Nagyon jó és tök aranyos hogy én ilyen sokat tettem annak érdekében hogy a maximumot nyújtsam az "alapanyagaimból" de sajnos el kell hogy mondják hogy arcra csúnya pasinak számítok, ezt pedig nem fogom tudni kompenzálni a szép ruháimmal és az ápoltságommal. Meg a pénzemmel és a jó belső tulajdonságaimmal se. Azt mondták hogy majd egyszer találok egy olyan nőt aki nagyot csalódott egy álompasiban vagy el is vált tőle és hogy ők majd milyen nagyon fognak értékelni egy ilyen jószívű, magára és párjára sokat adó pasit.

Letaglózott teljesen a dolog! Soha nem hittem magam jó pasinak, de azt hittem hogyha összeszedem magam akkor ezt a nők értékelni fogják és a jó belső kisugárzás és a többi esetleg elfelejteti a nem túl előnyös arcomat. Magyarul azt hittem hogyha szép csomagolásba teszem a testemet akkor legyűröm az akadályokat. Hát nem így lett ...

Azóta megmondom őszintén hogy ki sincs kedvem menni az utcára. Amikor kimegyek rá se merek nézni egy nőre sem, úgy érzem hogy megalázom őket a pillantásommal is, nem még a közeledésemmel. Utólag visszagondolva azt látom, hogy talán én voltam túl nagy önbizalommal és azokhoz a nőkhöz akiknél próbálkoztam egy magam fajta labdába se rúghat. Félreértés ne essék, én nem a modellekre mentem hanem a jó kisugárzásra, hogy "egybe legyen" a csaj. Egy szép mosoly, egy jó testbeszéd engem levett a lábamról. Ugyan szeretem a szőke, alacsonyabb lányokat, de számomra a mosoly, a kedvesség, a szép nagy szemek sokkal többet jelentenek mint egy kerek popsi vagy két nagy mell.

Mit gondoltok arról ami velem történt? Ti mit csinálnátok, hogyan tovább?