A barátom rossz dolgokat csinál, de annyira szeretem, hogy képtelen vagyok elhagyni. Mit tehetnék?

Bocsi, nem akartam annyit rizsázni azért írtam, csak nagy vonalakba, de akkor picit belemegyek..

Szóval szerintem mérvadó az is, hogy ő 10 éves volt amikor a suliban az osztálytársai elmondták, neki hogy örökbe van fogadva, a szülei nem az igazi szülei. Elvileg ott szakadt el sok minden nála, akkor tudta meg, ráadásul nem is a nevelőszülei mondták el.

Azóta eléggé lázongó életet él és most sokak szerint is csak felfokozódik.

Az első gimijéből kirúgták, mert megütött majdnem egy tanárt, 2 gyereket megvert és teniszlabdával kidobta az ablakot.

Rengeteg balhéja van most is az iskolájában, sok emberrel. egyáltalán nem jön ki, főleg az osztályából.

Bántja azokat a "rokonait" is akik csak segíteni szeretnének neki és kedvesen fordulnak hozzá. Eléggé flegmán és csúnyán beszél kb mindenkivel, kivéve velem. Könnyen elborul az agya, de jobb esetben feláll és otthagy mindent, rossz esetben neki megy az első embernek és megüti.

Amikor beszélgetek vele, sokszor mondja, hogy szerinte nincs olyan, hogy egy ember ne ölhetné meg a másikat, meg hogy az bűn. És mondja, hogy ő sok mindenkit megölne, néha még a nevelőanyukáját is.. ilyenkor borít ki és nagyon megtud ijeszteni.

Látom is rajta, hogy nagyon sok mindenkit képes lenne bántani, kivéve engem. Amikor velem van és kettesben vagyunk akkor olyan nyugodt és édes, hogy néha úgy érzem egy másik Ő van velem.

Azt is mondta, hogy engem képtelen lenne bántani, sohasem tenne ilyet.. Igazából ez az egyetlen ok amiért még vele vagyok, hogy velem még soha sem bánt durván.

Aztán megint más amikor már vannak körülöttünk emberek. Feszült és képtelen engedni. Csúnyán válaszolgat mindenkinek és a tekintete is olyan gyilkos..

Nem is engedi, hogy szeressék a többiek inkább elzárkózik. Van, hogy éjszaka egyedül kiül egy dombra és onnan bámulja a csillagokat, mert képtelen otthon lenni, azt mondja, hogy ő nem is érzi, hogy azaz otthona lenne..

Csak azt sajnálom, hogy ilyen elutasító, hiszen annyian szeretnék őt. :( Nagyon kedves és helyes srác, de ahhoz hogy így lássák mások is neki is engednie kell.

Köszönöm Szépen, az ötleteket Utolsó!

Én mindent és tényleg mindent próbáltam\próbálok megtenni annak az érdekében, hogy visszatérjen a helyes ösvényre és egy picit is boldogabb legyen.

Beszélgettem vele tegnap is és mondtam neki, hogy ezzel a viselkedésével nekem nagyon nagy fájdalmat okoz és néha nehezen bírom már. Ekkor láttam úgy átsuhanni az arcán valamiféle bűntudat-félét ami eddig nem igazán jelentkezett nála. Aztán azt mondta, hogy tényleg nagyon sajnálja és nekem nem szeretne fájdalmat okozni. Aztán körülbelül fél óráig meg se szólalt én pedig hagytam, ezt mondogatta eddig is és mégis itt tartunk..

Utána pedig kimondott pár olyan mondatfélét amivel hosszú idő óta megint felébresztette a remény szikráit bennem, hogy talán mégis van esély, hogy megváltozzon és szebb legyen a kapcsolatunk.

Azt mondta, hogy értem képes megváltozni és mivel nagyon szeret és nem akar elengedni ezért meg is fog. És abbafogja hagyni ezt a gonosz viselkedést, mert látja, hogy szenvedek tőle én is. Nem fog mindenkivel barátkozni, de nem is fog ellenségeskedni megígéri.

Amikor ezeket mondta akkor tényleg nagyon boldog voltam és vagyok most is mert láttam az arcán és szemeiben az igazságot, hogy tényleg szeretne változni. És én bízok is benne, hogy megfogja próbálni..

Ma is hamarosan találkozunk és kíváncsi vagyok milyen volt az éjszakája, hogy most mit gondol. És hogyan tovább..

A filmnek utánanéztem amit írtál, nagyon tetszik a leírása, mindenképp megnézzük az is lehet, hogy még ma este! Köszönöm! :-)