Attól, hogy nincs munkám, és munkát keresek, attól még megérdemlem, hogy belém rúgjon?

A barátom folyamatosan azt érezteti velem, hogy semmit nem érek. Ezt így nem mondja ki, de ezt érezteti. Szerinte semmi jogom nincs beleszólni a dolgokba, mivel ő neki van keresete így az lesz amit ő mond, bár nem is élünk együtt, tehát nem tart el. Mindennel kapcsolatban csak a kedvemet veszi, azt mondja semmi sem fog sikerülni nekem. Most is ha találnék munkát, szeretnék mellette tovább tanulni, de azt mondja fel se fognak oda venni, meg csoda hogy az érettségit letudtam tenni.

Csoda, hogy ő mellettem van, és örüljek, hogy ő van nekem, mert különben amúgy a kutyának se kellenék szerinte. Jó, én is tudom, hogy nem kapkodnának értem, de azért ez így szarul esik.