Megérdemlem ha a barátom így viselkedik velem?

Ha valami pizzériában eszünk pl., vagy akár náluk eszünk, mindig mondja, hogy egyem meg az összes kaját, hiszen nem azért fizet a pizzériában, hogy én ne egyem meg az összeset.

Szinte mindig ő van nálunk, és szinte mindig itt is alszik. Legutóbb viszont csendesen rászóltam, hogy talán egy bizonyos kajából talán hagyhatna másnak is, mert nagyon sokat kiszedett belőle, úgy tett kb. mintha soha nem evett volna olyat. Senki nem hallotta, hogy ezt mondtam, mert kettesben voltunk. De ő vérig sértődött, hogy ő bezzeg milyen sokat költ rám, én meg mindent sajnálok tőle.

De előtte mielőtt ez az eset megtörtént volna, ő cserben hagyott szex után, tehát szex után nem csinált velem semmit, hogy kielégüljek. Azt mondta azért, mert nála ez hamar megtörtént, de neki többet kellene velem foglalkozni.

Szerinte velem még a csokot sem lehet felvenni, mert én nem akarok tőle gyereket, azt sem tudja, hogy én mit akarok, pedig ő annyira velem szeretne lenni, de én meg házasság nélkül nem szeretnék gyereket. Szerinte nekem nincs eszem arra, amire kellene, hogy legyen.

Azt mondta ha vele jól fogok viselkedni, akkor még elmehetünk ide-oda kikapcsolódni, de ha nem akkor még nem is fog hozzám jönni sem. Szerinte én hülyén viselkedek, és már nyilvános helyen is mondta ezt már rám.

Főztem neki olyat is, amit ő szeret, de azt mondta evett már jobbat is.

Mikor azt mondta hogy nem megyünk semmilyen közös programra, akkor mondtam neki hogy akkor menjen, akár nélkülem is, de nem kell akkor többet találkoznunk sem, akkor azt mondta ő elmegy, de akkor többet nem fogom őt látni. Ekkor elsírtam magam, ő pedig megölelt, és azt mondta nagyon szeret. Kiborultam azon, hogy mindig azt mondja, mennyire lusta vagyok, mennyire egy szemét vagyok, mert mondtam neki, hogy miért jár olyan sokszor a haverokkal italozni. Sose sírtam előtte, de akkor kijött belőlem. Folyamatosan csak érzem, mennyire elégedetlen vagyok magammal.