Ilyen esetben mi a kompromisszum megoldás?

5-ös válaszoló: azért mert korábban ígérgette, hogy gyerek után más lesz. Persze hülye voltam, mert nem kellett volna elhinni. De utólag mindig okosabb az ember.

7-es válaszoló: én is szoktam mondani, hogy ez is már alkoholizmus, hogy heti rendszerességgel isznak, de mindig védekezik, hogy ez nem az. Igen, egyre többszőr fordul meg a fejemben a válás mostanában. Nemcsak magam miatt, hanem a kisfiam miatt is.

10-es: igen, szoktunk a haverja családjával együtt lenni (ott 2 gyerek van), de nekem az nem igazán szokott kikapcsolódás lenni. Másfél éves gyerekre még ügyelni kell, hogy ne tegyen kárt magában/másban. Nehezebb ott ügyelni rá, mint itthon a megszokott környezetében. Megetetni meg jóval nehezebb idegen helyen. De néha elmegyünk hozzájuk, vagy ők jönnek, mert társaság is kell neki, de engem csak jobban lefáraszt.

12-es: igen, édesanyám jön utóbbi időben heti 2-szer. Akkor jobban tudok haladni a házimunkával, míg ő a gyerekkel törődik.

Múlthéten ez is megfordult a fejemben, hogy valaki azért hív felvigyázót, hogy kettesben programot csináljanak, én meg a házimunkában érem utol magam. De amióta segít így édesanyám, sokkal nyugodtabb vagyok, hogy legalább azokkal a dolgokkal haladni tudok.

14-es: igazad van. Nem, nem zavarja. Azért írtam ki ma ezt a kérdést, mert idegenek véleménye érdekelt. Egyre jobban érzem, hogy magam alatt vagyok. Pedig évekig küzdöttünk a gyerekért (lombik, műtétek, vetélések), és ez lett. Azt igen, szoktam bánni, hogy neki szültem. DE azt nem bánom, hogy lett a kisfiam, mert őt szeretem.

Igen 15 és 17 válaszoló, én is így gondolom, hogy így lenne fair. Még utoljára el fogok vele komolyabban beszélgetni az biztos...

16-os: ha arra a megoldásra gondolsz, hogy nem kellett volna hozzámenni, hát az már késő, mert megtörtént. Időutazás nem lehetséges, de lehetne se tenném, mert akkor a kisfiam se lenne.

Ezért írtam, hogy jelenlegi helyzetre érdekel, hogy mi a megoldás, nem a "mit nem kellett volna tenni".