Egy ember jogosan várjatja el, hogy a párja ne szedjen fel plusz kilókat a párkapcsolat alatt?

"Nem elvárás, de gondolj csak bele, te mit szólnál ha a párod külsőleg nagyon megváltozna ahhoz képest amilyen volt, akibe beleszerettél?"

Nos, normál esetben nem a párod külsejébe szeretsz bele, különben kb. minden 50. emberbe szerelmes lehetnél, aki szembe jön veled az utcán.

Te kevered a vonzalmat a szerelemmel.

22, minden 50.? Jársz te rendszeresen az utcán? Vagy férfi vagy?

Ha külsőbe tudnék szerelmes lenni, idén 2 emberbe lettem volna szerelmes, és Pesten tömegközlekedek naponta.

Tippeltem egy számot. Nyilván nem vagyunk egyformák.

Én például sokat tudok "engedni" a külsőből, ha az illetőnek olyan a kisugárzása, a személyisége, ami megfog.

Persze már nem tinilány vagyok én sem, ez tény.

"Nos, normál esetben nem a párod külsejébe szeretsz bele,"

Normál esetben a párodba szeretsz bele, külsővel, belsővel, mindennel. Az, hogy te már nem vagy toppon külsőleg és emiatt lejjebb kellett helyezned a mércét, a te problémád.

#25 Ezt most nagyon mellélőtted, mert 37 éves létemre mindenki max. 25-nek tippel és szépnek is tartanak, szóval benézted.

A párom 16 évvel idősebb, "egyszerű" kétkezi munkás, de a legjobb ember, akit ismerek.

Tudom, hogy ez számodra hihetetlen, de én nem a külsejét szeretem. Itt te vagy az, aki "alább adja az igényeit" egy jó s*ggért, cickóért, vagy egy szép pofiért. Hiába voltak (kívülről) "jó pasijaim", ha a jellemük csapnivaló volt.

Mimdegy, ha majd felnősz, te is átértékeled a dolgokat.

"Tudom, hogy ez számodra hihetetlen, de én nem a külsejét szeretem. Itt te vagy az, aki "alább adja az igényeit" egy jó s*ggért, cickóért, vagy egy szép pofiért."

Leírom még egyszer: normál esetben a párodba szeretsz bele, külsővel, belsővel, mindennel. Te ebből kihoztad, hogy nekem csak a segg, a cickó, szép pofi számít. Gratula.

"Mindegy, ha majd felnősz, te is átértékeled a dolgokat."

Hogy a külső nem számít? A legtöbb ember nem felnőve jut el ide, hanem megöregedve. A legtöbb veled egykorú megalázónak érzi a helyzetet, ha a párja külsőre csúnyának tartja és csak belsőleg tartja szépnek.

Amíg a fajunk nem válik valami mennybéli lelki létezővé, addig a külső számítani fog, ilyen az emberi természet.

Külső megfog, belső megtart alapon hazugság lenne azt mondani,hogy senkit sem zavar,ha párja külseje változik ahhoz képest,ami megfogta. Szerintem a miérten van a hangsúly,illetve a mértéken. Felszaladt pár kg,mert szült? Mert stresszes időszaka volt? Mert beteg(volt)? Ezek egyike sem egyenlő azzal,hogy a párom elhagyta volna magát. Na meg a korral is változik az ember súlya és kinézete,senki sem fog ugyanúgy kinézni 40 évesen,mint top formájában 20as évei elején. Tenni persze lehet ellene, egészséges étkezéssel és testmozgással. Aki a fentiek miatti pár kg miatt elhagyja a párját,az soha nem is szerette,csak a testét.

Ha valaki azért hízik,mert addig volt célja jól kinézni, míg valakit nem talál magának,aztán belekenyelmesedik és elhagyja magát,az már megint más téma és igen,az kiábrándító. De nem önmagában a plusz kg kiábrándító,hanem hogy az ember ennyire igénytelen magára és az ezzel járó rossz szokásai. Aki igényes magára,annak célja,hogy tetszen a párjának és önmagának is,amikor tükörbe néz. De ettől függetlenül vannak olyan élethelyzetek,amikor az embernek nem az a prioritás,hogy lemenjen a terembe edzeni vagy kardiozni. Nagyon idealista világban élnek azok,akik szerint könnyű az ember életébe beépíteni a folyamatos sportos és a kaja kiporciozasat. Egy szülés után lévő anyuka,aki otthon van a picivel, míg a férje dolgozik,nem arra fog vagyni a 0-24 otthoni műszak után,hogy elmenjen edzeni,vagy salátát egyén csirkemellel. És aki szerint a pici változás elég,pl elmenni a babával sétálni,azon még soha nem volt egy deka sem,amit le akart volna adni. Aki épp stresszes időszakát éli és millió dolga van,legyen az munka,családi problémák, tragédia, akármi,annak sem az lesz a prioritás,hogy a felszaladt 3 kilót leadja magáról. De ha igényes és nem felel meg neki a megváltozott állapot,akkor majd tenni fog azért,hogy újra régi önmaga legyen,ha véget ért ez az időszak. Ilyenkor én úgy gondolom,nem az a megoldás,hogy a páromba megegyet belerúgok a külseje miatt,hanem inkább mellette állok és segítek neki átvészelni,amin éppen keresztül megy. És ahány ember,annyi különböző testalkat,genetika és adottság,ezt se felejtsük el. Valaki mindenféle sport nélkül is vékony,valaki meg gyalog jár munkába,hogy meglegyen a kardió,prepeli magának otthon a kaját,heti többször lejár a terembe edzeni és mégsem közelíti meg a vékony fogalmát sem. De egyébként meg a testépítők sem tartják az év minden napján a versenyformat,egy átlag embertől hogy is lehetne ilyesmit elvárni. Nem mindenkinek van stresszmentes 9-5ig tartó irodai munkája,ami mellett simán beilleszthető a mindennapokba az edzés és főzés. Valakinek annyi jut,hogy a szabadnapjan próbál aktív lenni és elmenni túrázni,vagy biciklizni a családdal.

24-es: 23-as vagyok, 37 éves és soha nem fogok összejönni olyannal, aki nem vonz. Akkor maradok egyedül.

Nem kell ehhez tinilánynak lenni.